Viktor a grundon, az ingyen sör vége

Magyarország ellen ítélt a jogállamisági perben az Európai Unió Bírósága

Elmondom, mi történt. Régóta szeretnél focizni a grundon. Azonban kicsi vagy, labdád sincs és a fociban sem vagy túl tehetséges. Nemrég költöztél a pálya közelébe, korábban egy másik keleti városrészben laktál, amit ettől a kerülettől nagyon komoly kerítés választott el. Most azonban itt vagy, átjutottál, sőt a kerítést is lebontották időközben. Ez a grund azonban tele van, tőled nagyobb, jobb, erősebb játékosokkal, akik évtizedek óta együtt játszanak. Összeszeded minden bátorságodat és megkérdezed, hogy felmehetsz-e közéjük a pályára. Megengedik. Ismerik a családodat régről, vagy megsajnálnak, esetleg végiggondolják, hogy te fiatalként majd futsz helyettük is a pályán, lényeg, hogy bevesznek. Sőt, mezt is kapsz, néha már passzolnak is neked, még az is előfordul, hogy engedik, hogy kapura törj. Barátokat szerzel a csapatban és eljön a nagy pillanat, egyszer meccs után a többiekkel te is megihatsz egy sört, amit ráadásul az öregek fizetnek. A sörözés rendszeressé válik, amiért sohasem te fizetsz. Kapsz az öregektől új cipőt, új szerelést, sőt még egy erőnléti edzésre is befizetnek. Közben rájössz, hogy igazából te jobb vagy, mint ők. Találsz magadnak még egy fiatal csapattársat, akivel elkezditek húzni az öregeket. Bénák, kényelmesek, nem passzolnak, ciki már velük játszani… Közben az újabb és újabb focicsukákat meg a meccs utáni ingyen söröket azért persze  elfogadod, de egyre jobban alázod az arcukat. Nem tudják, de emellett te két másik ellenfél csapattal is kapcsolatba kerülsz, néha mesélsz nekik a ti csapatotok taktikájáról. Az egyik ellenfél a régi keleti városrészből van, a másik nagyon messziről, ott a csapattagok egy teljesen távoli, keleti gondolkodásmódot követnek. Az ellentét a saját csapatoddal közben csak fokozódik. Az öregek egyenként leülnek beszélgetni veled és a másik kihúzó csapattársaddal, hogy fejezzétek be, amit csináltok. Nem hallgattok rájuk, nektek ők ne dumáljanak. A sört azért persze csak adják, sőt ez nyilván nem is lehet kérdés, neked az az ingyen sör jár! Persze nem tudják, hogy te közben visszaváltod a sörösüvegeket is minden meccs után, amiből neked magadnak is lesz egy kis pénzed. Aztán az öltözőben az egyik meccs után nagyon csúnyán összevesztek.  Te otthon a családodnak kígyót –békát kiabálsz rájuk, amit a családod egyik fel el is hisz, de közben látják a haza csempészett ingyen söröket és az újabb és újabb mezeket, hallgatnak. Egy szerda délután azonban becsönget hozzátok valaki. Kinézel és a CSK-t meg pár alapító csapattagot látsz a küszöbön. Nem jönnek be, csak egy papírlapot adnak át, ez van rajta; elég volt, nincs több ingyen sör.  Próbálod elmondani a családnak, hogy mekkora szemetek, és a család fele, amíg nem kezd el hiányozni nekik az ingyen sör, ezt továbbra is beveszi. Lelked mélyén azonban tudod, csak idő kérdése, hogy az egész kerület, a grund, a haverok, a szomszédok, az egész család és mindenki rájöjjön, hogy igazából nem ők a szemetek, hanem te vagy az önző, nagyképű fa*z.

 

Egészségedre Viktor, köszi, hogy fizethetjük a söröd.

MZP kampánya tanulhatna a Fidesztől

A szerkezeti és szervezeti kérdéseket most hagyjuk. Nem kérdés, hogy az idei választás az egyéni körzetekben fog eldőlni, ahol már gőzerővel zajlik is a kampány, míg a szokásos országos csataterek szorítói egyenlőre üresen konganak. Amit az egyesített ellenzéknek ideje lenne végre megtanulnia a Fidesztől, hogy a választás kimenetele nyilván a mozgósítási képességtől, természetesen az erőforrásoktól, és a legfontosabb, a pszichológiai megalapozottságtól függ. Kit érdekelnek a gazdasági makró adatok? Egy bizonyos határérték alatt kit érdekel a korrupció aktuális mértéke, az erkölcsi közállapotok, a világgazdaság…? Minden választás azon múlik, hogy a kedves választópolgárnak vajon milyen kedve van a választás napjának reggelén. Jókedvű, boldog, avagy elégedetlen, boldogtalan, netán fenyegetve érzi magát.

 A Fidesz ebben nagymester. Gyakorlatilag 12 éve eteti ugyanazt a kenyeret a választókkal és mi megesszük, mert pszichológiailag így vagyunk kódolva. Kódolhatnának más pártok is, de ők valamiért ezt nem teszik, idáig nem tették. A maslow piramisról a kedves olvasók közül bizonyára sokan hallottak már. Az emberi vágyódásról szól ez a pszichológiai ábra, egymás alá – fölé rendezve mindazt, amit nagyon szeretnénk, és megfordítva, amiknek elveszítését nagyon nehezen viselnénk el. A piramis legalján alapvető szükségleteink találhatók, mint az evés, ivás, szexualitás, az ábra tetején pedig az önmegvalósítás képessége. Ami a magyar választásokat már több, mint egy évtizede eldönti, a második és harmadik szinten található. A biztonság utáni vágy és a valahová tartozás vágya. Arra szavazunk, aki garantálja a biztonságunkat, és aki befogad, közösséget ad. Gondoljuk végig, mi mindentől megvédett már minket Orbán Viktor; Sorostól, Brüsszeltől, migránsoktól,melegektől, gonosz rezsicégektől… Mindentől, kivéve pl. a Covidot, ami valós fenyegetést jelentett. És mindezek mellett még közösséget is adott a 19. századi hazafi gondolat újraértelmezésével, szűkebb kiválasztottainak pedig a Fidesz család véd és dac szövetségével.

Meghallgatva az idei elnöki évértékelőt, meglepő módon semmi új nem került elő, akiktől még megvédenének minket. (Az esetleges ukrán – orosz konfliktust messze elkerülte, ami megint csak valós fenyegetést jelenthetne.)

Mégis ráfordulva a nyilvános kampányra, a felmérések alapján vezet a Fidesz az összesített ellenzékkel szemben. Miért? Azért, amit a magyar köznyelv úgy fogalmaz meg, hogy „Járt utat nem cserélünk járatlanra”.

MZP új. Új dolgokat mond, jó dolgokat mond. Viszont még mindig nem jött rá, hogy „a kevesebb néha sokkal több”. Óhatatlan, hogy egy-egy mondatát ne citálják ki a környezetéből és aztán országosan ne támasszanak hozzá egy komplett lejárató narratívát. Teljes titkos Fidesz stáb követi, minden egyes kampányrendezvényére és ő minden egyes kampányrendezvényen mond legalább egy célnak megfelelő mondatot. Olyat, amit aztán kifordítva, felerősítve azonnal lehet tálalni. Mindezzel pedig mára sikerült eljutni odáig, hogy ő lett az összevissza beszélő hajbókos őrült. Konkrétan ő lett maga a fenyegetés, akitől meg kell védeni a ringó búzamezők szabdalta Magyar Hazát. Nem kell Brüsszel, nem kell migráns, itt van a félelmetes MZP, aki fenyegeti a biztonságodat, rettegj! Vele szemben egy egyértelműen korrupt, egyértelműen megfáradt, valóságos diktatórikus jegyeket viselő Orbán Viktor áll, de ez az Orbán Viktor nem tesz félreérthető kijelentéseket, nem bonyolódik bele semmilyen vitába, nem kampányol, és éppen ezért nem is hibázik. Ez az Orbán Viktor nem ereszkedik le, még véletlenül sem vitázik, ez az Orbán Viktor maga a stabilitás.   És mivel járt utat a járatlanért nem adunk fel, jó lesz nekünk ez a Szájereskubatovosmészároslölősvölneresvolneresrogánosélioszossimonkás… Orbán is.

Lehetne persze mindez másként. Abban a pillanatban, ha sikerülne/sikerült volna fenntartani –átmenteni azt a valahova tartozok érzést, ami az előválasztáskor tapintható volt, és ha megtalálná az ellenzék is fenyegetési és következésképp a védelmi pontjait. Rosszul kezelt Covid fenyegetés. Elszabaduló inflációs megélhetési fenyegetés. Valóban félelmetes, orosz háborús fenyegetés…

Nem adok tippeket, dolgozzon meg az MZP kampánycsapat a pénzéért.

https://www.facebook.com/Rokaffy-Farkas-100597455351741

Haljon a nép, csak szavazzon!

Nehéz másként értékelni a kormány mai bejelentését miszerint az előzetesen kijelölt február 15 helyett május 1-ig érvényesek az oltási igazolványok Magyarországon két oltás esetén. Kétségbeesett kísérletet ez arra, hogy mindent alárendeljenek az esetleges áprilisi Fidesz győzelemnek. Más racionális magyarázat ugyanis nincs.  A 2. oltást felvetteknek döntő többsége már a februári időponttal is neccesen fért bele a fél éves védettséget adó sávba, de ha ezt kitoljuk május 1-ig, gyakorlatilag az ország jelentős része „védtelen” marad.

Idáig csak a kasszát nulláztuk le a februári 13. havi nyugdíjjal, hatósági árakkal, adó visszatérítéssel, 5000 milliárdos hiánnyal…mert bármi áron de győzni kell!!

Most mellé tesszük, hogy elengedjük a védettséget jelentő 3. oltást is, csak ne piszkáljuk a népet. Egyenek, szavazzanak, aztán majd májustól újra nyírjuk őket, de áprilisban nyerni kell!!

Amúgy meg teljesen bölcs és átgondolt döntés, amit lépett a kormány. Ugyanis;

1. A Mi Hazánk (szavazatszerző őszintétlen) oltásellenessége nagy eséllyel kezd bejönni (itt írtam erről)
2. Már a Jobbik is felébredt és kezd felszállni erre a hajóra
3. A kutatások alapján a legelmaradottabb térségekben a legnagyobb az oltásellenesség – oltásszkepticizmus, ezek jelentős része billegő körzet
4. Az erdélyi magyarság akár kétszázezer szavazattal is masszív oltásellenes tömb, őket nem veszíthetik el

Hölgyeim és Uraim, a Fidesz láthatóan saját felmérései alapján fél.  Ebből pedig az következik, hogy az ellenzék mindenféle bénázása ellenére Orbán csapata igenis verhető.

https://www.facebook.com/Rokaffy-Farkas-100597455351741 

Kezdjünk barátkozni a Mi Hazánkkal! Ugyanis van rá esély, hogy a következő parlamentben ott lesz. És ha ott lesz nem mindegy, hogy hova áll.

Kép; 24.hu

Annyira a két nagy tömbbel foglalkozunk, hogy fel sem merül, miszerint bárki más is labdába rúghatna majd áprilisban a végelszámolásnál. Pedig de. Ha a jelek nem hazudnak, mind Fidesz, mind ellenzéki oldalon egy mindent eldöntő végső kampány időszakra játszanak. Nagy eséllyel olyan szintű lejárató ütőkártyák vannak bekészítve mindkét oldalon, amit, ha letesznek az asztalra, úgy gondolják a másik oldalnak már nem lesz ideje-ereje felállni a választás napjáig.  Nem mellesleg az egyesített ellenzéknek mivel jóval szűkösebbek a forrásai, ezért abban érdekelt, hogy minél rövidebb legyen a kampány időszak, amit finanszíroznia kell. A Fidesz oldal pedig miután a felmérések alapján úgyis vezet, tényleges kampány helyett módszeresen gyalulja az ellenzéki jelölteket és közben kivár.

Mindezzel párhuzamosan az „alsóbb osztályokban” láthatóan, érezhetően elkezdődött a kampány. A kutyapártra potenciális veszélyként tekint az ellenzék, miközben nem kérdés, hogy ha meglepetésre be is jutnak, nagy eséllyel az ellenzéki oldalt támogatnák a Fidesz helyett. Ezzel szemben a Mi Hazánkat érdekes módon senki sem emlegeti, pedig jóval nagyobb, létező alternatívája van annak, hogy átlépjék az 5 százalékos küszöböt, mint a Kutyák. Torockaiék jó eséllyel éreztek rá arra, hogy új bázist kell építeniük. Hajszálon múlott ugyan, de a Jobbikból kiszorulva új utakat kellett keresniük. Kézenfekvő lenne, hogy a szép lassan széteső vidéki Jobbik bázist maguk mellé állítsák – csábítsák. (Nagy eséllyel MZP is majd rájuk pályázik) Igen ám, de a Jobbikból most lemorzsolódók pont azok, akik nem is olyan régen elküldték őket. Nehéz lenne elképzelni egy sajnálkozó, kölcsönös bocsánatkérő összeborulást. A DK-val összebútorozó Jakab féle Jobbikban csalódottak minden kimutatás alapján jelenleg vagy a Fideszhez húznak, vagy épp felszámolják korábbi politikai aktivitásukat. A Mi Hazánknak új bázis kell. Jó érzékkel célozták meg az oltásellenes, oltásszkeptikus nem elhanyagolható réteget. Innen igen is össze lehet szedni 5 százalékot, főleg a határon túli, döntően az erdélyi vírusszkeptikusok segítségével. Mindehhez társulhat még a „két nagy” kölcsönös, pornózós, mocskolódó, lejárató iszapbirkózása, ami nem kevés jóérzésű állampolgárban előidézheti azt, hogy ha ezek mindketten ilyenek, akkor inkább egyik sem, nézzünk egy harmadik opció után.

https://www.facebook.com/Rokaffy-Farkas-100597455351741 

Innen már csak az a kérdés, hogy ki állna szóba egy 5,2 százalékos parlamenti Mi Hazánkkal, ill. megfordítva, kivel állnának szóba Torockaiék? A Fidesznek összebútorozni velük a kormányzás érdekében teljes arcvesztést eredményezne, de bármi jobb a vereségnél és az esetleges európai ügyészségi elszámoltatásnál vizsgálódásnál , tehát megtennék, majd az első alkalmas pillanatban felszeletelnék kisebb koalíciós társukat, ahogy tették anno pl. a Kisgazdákkal. Az össz ellenzék számára egy összeborulás a Mi Hazánkkal nem oszt, nem szoroz, így is egy ligában játszik már náluk a tűz és a víz, ha öntenek hozzá még egy kis homokot is, kit zavar. A működőképességük egy esetleges választási győzelem esetén így is nagyon nagy próbák elé állítja őket, ha azonban kiegészülnek még „könyvdaráló” Dúró Dóráékkal, ez a működőképesség a nulláról gyakorlatilag a mínusz tartományba süllyed majd.  

Na de kit választana a Mi Hazánk? Ez itt a nagy kérdés…

El lehet kezdeni puhatolózni feléjük mindkét irányból, aki jót akar magának.     

Vajon hány Schadl létezik még? Schadl, aki mindent (is) el tud intézni ebben a rendszerben. Ki a Schadl az én környezetemben? Sok Schadl van. A vidéki Magyarország tele van megyénként több Schadllel.

Nehéz elképzelni, hogy a Völner ügy folyamatos göngyölése ne tartana ki az áprilisi választás teljes kampány időszakán keresztül és nagy eséllyel azon túl. Ellenzéki oldalról lehet majd szemezgetni, újabb és újabb meghökkentő részletekkel előállni és ezáltal is beavatkozni a kampányba. Ezzel párhuzamosan az is egyértelműnek tűnik, hogy az ügy végkimenetele is nagy eséllyel a választási eredménytől függ majd. Egy ellenzéki győzelem esetén Völner 24 órán belül számíthat egy vizsgálati fogságra, míg egy Fideszes győzelem, hosszú évek elhúzódó tárgyalásaival, számos eljárási hibával és évek múltán nagy eséllyel egy felmentő ítélettel zárulna, ahogy erről korábban írtam. Schadl esetében nagy eséllyel szintén hasonló kettős kimenetel valószínűsíthető.

Ennek az egész ügynek nem is ez az érdekessége. Még csak nem is az, hogy elérnek –e  a szállak Rogán Tóniig, vagy Varga Juditig, vagy Pintér Sándorig… Nem, a tünet, a jelenség, a kreáció itt az érdekes. Az egyszerű kis halandó választópolgár rádöbbenhet arra, hogy vajon hány Schadl létezik még? Schadl, aki mindent (is) el tud intézni ebben a rendszerben. Intézhet magának vagy a barátainak diplomákat, megkülönböztető kék villogót, diplomata útlevelet!!, állásokat, engedélyeket... és hát sok-sok-sok pénzt. Törvényeken felül áll, bármit, bármikor, bárkivel megtehet. És mindezt azért mert áll vagy állnak mögötte valakik, akiknek, lehet, hogy ő csak a kesztyű a kezén, de mégis ez a kesztyű védve van / védve volt.

Az elmúlt három országgyűlési választási kampány a félelemről szólt. Egyszerű pszichológia, de a kampány szakemberek rájöttek, hogy az emberek nagyon nagy eséllyel azt fogják választani, akik a biztonságukat fenyegető veszéllyel szemben védelmet ígérnek és garantálnak. Védelmet a migránsokkal szemben, védelmet Sorossal szemben, védelmet a gonosz Brüsszellel szemben… De valljuk be egy Schadl is félelmetes. Még a sajátjaira is. Félelmetes, mert ahogy látjuk mindenkivel szemben, mindenki gyengéit ismerve, minden körülmények között, törvényeken felül állva, de bárkitől el tud /tudott venni bármit. Félelmetes, mert elkezdenek gondolkodni az emberek, vajon az ő környezetükben ki a Schadl? Mert sok Schadl van. A vidéki Magyarország tele van megyénként több Schadllel. Olyanokkal, akikhez raportra járnak egyeztetni vállalkozók, polgármesterek, országgyűlési képviselők, helyi lapok vezetői-tulajdonosai.

Nem jó szántukból mennek, hanem félelemből. Azért mennek, mert nem akarják elveszíteni az állásukat, vagy éppen a túl nagyra nőtt cégüket, amit kinézett magának már valaki más.

Vajon, hány Schadl van még? Vajon meddig kell még félnünk tőlük?

 https://www.facebook.com/Rokaffy-Farkas-100597455351741 

Félni nem jó.    

Február 9. az Orosz - Ukrán háború kezdete

Sajnos a jelek egyre vészjóslóbbak, ami a szomszédban zajló orosz –ukrán konfliktust illeti.

Százezer főt meghaladó mozgósítás az egyik oldalon, felgyorsuló fegyverszállítmányok a másikon. Ilyen mértékű fegyverfelhalmozás pedig sohasem jó jel, mint ahogyan az egyre durvuló diplomáciai üzengetés, valamint az érintett nagykövetségek kiürítése sem…

kép; 168 óra

Egyértelműen az az érzése az embernek, mint a különböző autósviadalokon, ahol szembe megy egymással frontálisan a két versenyző. A viadal lényege, hogy kinek jobbak az idegei, ki rántja el később a kormányt, vagy éppenséggel, ha egyik sem, akkor brutális ütközés következik. Itt egyenlőre nagyon úgy tűnik, hogy bármelyik fél is rántja el a kormányát, azt most már csak egyre nagyobb presztízsveszteséggel teheti meg. A pálya szélén álló szurkolók ugyanis kíméletlenül ki fogják gúnyolni azt, aki mégis megteszi.    

Mi közünk nekünk magyaroknak mindehhez?

Sajnos sok. Eleve egy szomszédos ország sorsáról beszélünk, ahol népes magyar kisebbség is található. Bár az utóbbi időben a jelenlegi kormány nagyon tudatosan radírozza ezt a magyar néplélekből, de az orosz medve ölelése, az orosz csizmák talpa nagyon is ijesztően és mélyen él a magyar nemzet lelkében egészen "Világos" óta. Mégis, amikor egy ilyen kiélezett helyzetben Oroszország a diplomácia legszélső peremére szorult és szinte senki nem áll vele szóba, kit hívnak vajon raportra Moszkvába? Nos, a magyar miniszterelnököt. A NATO és EU tag Magyarország kormányának vezetőjét. Akinek idáig bármilyen kicsi kis kétsége lett volna afelől, hogy Putyin dróton rángatja, kézben tartja, zsarolja Orbánt, annak most tűnhet el az utolsó szemernyi kételye is. Igen Paks 2 miatt eleve kitett helyzetben vagyunk, de itt ennél sokkal többről lehet szó. Nem tudjuk, hogy melyik orosz titkosszolgálati fiókban mi van bekészítve Viktorról, de, hogy valami be van, arra mérget lehet venni és igen nagy összegű fogadásokat lehet kötni rá.

Putyin nagy valószínűséggel azért rendeli ki magához Orbánt, hogy megbízza egy utolsó közvetítési próbálkozással a nyugat felé. Rájátszik majd Viktor hiúságára, hogy rajta múlik, neki kell tető alá hozni ezt a megállapodást az ukrán kérdésben. Mindemellett elhúzza az orra előtt a Kárpátalja kártyát, nem mellesleg burkoltan megfenyegeti, hogy továbbra is lesz szíves közölni a várható NATO lépéseket, ahogy eddig is, mert különben...

Vajon hogyan fognak tekinteni Orbán moszkvai látogatása és mindezek után ránk a szövetségeseink? Nos, árulónak fognak tartani, ill. tartanak már minket most is. Fényévekkel megbízhatóbbak tőlünk a lengyelek, a balti államok, még a románok is, mindenki…

A szövetségeseink egy árulóval nem fognak szóba állni. Putyin fog várni egy hetet, majd, febr 9-én kiadja a tűzparancsot.

Ne legyen igazam! Édes Istenem, csak ne legyen igazam…

Mindezek belpolitikai és a magyar választásokra gyakorolt hatását egy következő részben írom meg; „Háborús választás” címen.

https://www.facebook.com/Rokaffy-Farkas-100597455351741

Mire várunk fiúk? Ez így kőkemény bukta lesz…

Az átlagos, magyar ellenzéki szavazó türelmes. Egy darabig. Azt is mondhatnánk kb. eddig. Ugyanis az előválasztást követő több hónapos tétlenség után mostanra eljutottunk oda, hogy a felmérések alapján már az ellenzéki szavazók fele sem hiszi el, hogy itt bizony lesz kormányváltás 22 áprilisában. Miért is hinné? Amikor láthatóan azzal van elfoglalva a 6 vagy éppen 7 párt vezetése, hogy saját magukon kívül még hány havert tudnak bevinni a parlamentbe.

Értjük, hogy itt hosszas egyeztetésekre van szükség. Értjük, hogy itt hiába volt egy előválasztás mégis méregetni kell egymás között azt a bizonyost. Értjük, hogy a közös program kidolgozása nagy és felelősségteljes munka.

Amit azonban senki nem ért az ellenzéki oldalon,

1. EZZEL PÁRHUZAMOSAN MIÉRT NEM MEGY A KAMPÁNY?
2. MIÉRT NEM TUDJÁK AZ ÉRINTETTEK ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT SZORONGATNI EGYMÁS TORKÁT?

Mindemellett azonban van egy fontos kérdés, amiről senki nem beszél, és amiről nem szólnak az egyeztetőtárgyalások kiszivárogtatott hírei; nevezetesen, hogy KI FOGJA FIZETNI AZ ELLENZÉKI KAMPÁNYT?? Melyik párt vajon mennyit hajlandó beadni a közös kalapba? Kicsit az az érzése az embernek, hogy rendben, megnyerte ez a Márk – Zay gyerek az előválasztást, meg a lehetőséget, akkor most oldja meg, ahogy tudja. „Életünket és vérünket – követünk kapitány…- de pénzt egy szemet sem” Pénz nélkül, munka nélkül, áldozatok nélkül pedig nem megy.

kép: Mandiner

Ezzel párhuzamosan több kétharmados bukta után rájöttek a pártok, hogy az egyéni jelöltek nélkül esély sincs a győzelemre, tehát most arra koncentrálnak, oda nyomják majd a forrásaikat. Csupán arról felejtkeznek el, hogy egy erős központi kampány nélküli, apátiába süllyedt ellenzéki tábor (lassan tényleg abban van) egész egyszerűen nem fog elmenni szavazni. Ha pedig lelkesedés híján nem megy el szavazni, az olyannyira fixre vett egyéni ellenzéki jelöltek is bukni fognak! Az egész ellenzék, úgy ahogy van, bukni fog.

Meg kéne értenie Jakab Petitől egész a Feriig mindenkinek, hogy most már nincs más út, tolni kell MZP-t, de tényleg! Szeretik, nem szeretik, lehet vele együtt dolgozni, vagy nem, színpatikus vagy sem, mindenki szépen szorítsa össze a fogait vagy a farpofáit (kinek mi teszik) és fejezze be a kihúzást.  Egyrészt, mert ha nem teszik, nagyobbat bukhatnak, mint bármikor, másrészt a szavazóik, egy eseteleges ellenzéki bukás esetén majd bűnbakot keresnek és azok ők lesznek. Ők találták ki az előválasztást, MZP csak élt vele.

Tolni kell tehát, mégpedig teljesen, és nem félszívvel.  HVG-vel, 444-el, Amerikai Népszavával, 24. hu-val legfőképpen pedig pártkasszával, mindennel, különben oltári nagy lesz a bukás.  

Talán még nem késő. Ébresztő!

Palira vett Pali, akit Palira vettek Palik

Már csak az a kérdés, ki vett Palira kit? Völner ügy, igen. A maga bájával, homályával, lehetséges forgatókönyveivel.

Valljuk be, túl sima ez így kérem. Merthogy normál helyen, normál országban ez így működik. A bűnüldöző szervek teszik a dolgukat, az ügyészség, ha megalapozottnak gondolja, vádat emel, a parlament, ha szükségesnek ítéli, kiadja a mentelmi jogot. Összességben; az igazságszolgáltatás teszi a dolgát és működik.

Kép:Hvg

Újabban élvezettel olvasom az időközben zsurnalisztává vedlett Vona Gábor szokásos 5-ös eszmefuttatásait, hogy vajon a Völner ügynek, milyen üzenete, milyen következménye, milyen kifutása is lehet. Mindeközben élvezettel hallgatom a melldöngető ellenzék, önelégült magabiztosságát is, miszerint a kormány oldalon nem tudták már tovább rejtegetni és húzni és Hadházy és ellenzéki társainak az érdeme, hogy még a választások előtt "robbant a bomba".  Nem mellesleg a kormány retorikája is tetszetős. Kérem, itt jogállam, van, az igazságszolgáltatás pártatlanul működik, kettős mércének nyoma sincs, bezzeg a korrupt baloldal!

Csak ez az egész így valahogy túl sima, túl puha, túl finom, túl szép… Mintha mindenki egy közös szép színdarabot adna elő, amiből megkeresi ki-ki a maga karakterének valót, azt eljátssza és lubickol a szerepében. Már csak az a kérdés, hogy ki a rendező?

Szürreális pamflet ez.  Az ügyészség ajtajában idejekorán toporgó gyanúsítottal, aki alig várja, hogy azonnal vallomást tehessen.   

Elmondom, mit gondolok;

1. Völnert vették Palira. Aki azt hiszi, hogy az a bajtársiasság, amiről Orbán a várhatóan kirobbanó Borkai ügy előtt beszélt, és ami a Fideszben a mai napig alapelv, miszerint; senkit sem hagyunk hátra, az ő esetében is működni fog. Miközben már rég beárazták a nagyok járulékos veszteségnek, de ő szilárdan hiszi, hogy védve van.
2. Az ellenzéket veszik Palira. Van itt nyomozás, nyilatkozat pártatlanságról… miközben a nyomozás és felderítés során tudatos, vagy véletlen nyomozati, eljárásbeli hibák sokasága bújhat meg, amelyekkel egy jó ügyvédi stáb majd akár egy felmentést, de minimum évekig tartó szabadlábon történő védekezést ér el, és ki tudja mi lesz majd a magyar igazságszolgáltatásban és ebben az országban, mondjuk 3 év múlva. Addig is mehet a narratíva, miszerint a tiszta kezű Fidesz oldal számára az igazságszolgáltatás szent.
3. Az egész Fidesz vezetés van Palira véve, némiképp megzsarolva Völner által. Ha a hajam szála meggörbül és veszni hagytok, akkor bizony jön a jól ismert kabaré jelenet… „ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni…?!”
4. Az választók vannak Palira véve. Völner bevállalta – ki tudja miért cserébe -, hogy a várható sokkal nagyobb és durvább korrupciós botrányok előtt elhordozza az áldozati bárány szerepet és figyelemelterelő lesz. Közben javában nézegeti azon országok listáját, amelyeknek nincs kiadatási egyezménye Magyarországgal, da ahol nyugodtan hajókázhat az elévülésig. Új-Zéland, Izrael… tárt karokkal várja. Ha rövid időn belül jön egy még nagyobb botrány, akkor jó eséllyel ez a változat a befutó.
5. Palira van véve mindenki. Az érzékenyítés ellentettje az „érzéketlenítés” zajlik épp, hogy amikor majd a kampány során nyakig állunk az oda –vissza teregetett durvábbnál durvább korrupciós ügyekben, mindenki csak legyintsen egyet, és legyen már annyira immunis minderre, hogy ez ne befolyásolja már a választás végeredményét. Magyarán az legyen a természetes, hogy itt úgyis mindenki lop.

Lehet szemezgetni. Az az érzésem, hogy ezekből, mindből van ebben a szép történetben egy darab, meg persze a  6, 7, 8-ból is.

Majd kiderül, ha kiderül…

Szavazz:

Hallo, a Sas horgászni ment, vétel

Bár világszerte kiverte a biztosítékot, nálunk viszonylag kisebb hullámverést okozott a politikai és társadalmi közéletben az izraeli kémszoftver vitatható felhasználásával kapcsolatos PEGAZUS botrány.  Úgy tűnik eddig. Ha igaz ugyanis a direkt 36 oknyomozó írása, amelyet a mértékadó hazai hírportálok is átvettek, sokkal súlyosabb ügy ez, mint, amit a „Minden jogszerűen történt” egyszerű magyarázatával el lehetne intézni.

Fotó: népszava

Nyilván, a civilek, független újságírók, ellenzéki aktivisták és „politikacsinálók” titkosszolgálati módszerekkel történő megfigyelése is súlyosan aggályos a honi demokrácia állapotára nézve. Azonban ha az ország első emberének, a mindenkori köztársasági elnöknek a közvetlen környezetét figyelik ilyen módon, az egyrészt rendkívül kényes, másrészt kimagyarázhatatlanul diktatórikus lépés.

Rendkívül kényes, ha kiderül, hogy egy külhoni titkosszolgálat van a háttérben. Ebben az esetben ennek az az üzenete, hogy a magyar titkosszolgálatok, a komplett terrorelhárítási apparátus és a teljes belügyi stáb dilettáns módon végzi feladatát. Ha egy idegen ország ilyen mértékben képes kontrollálni Magyarország első emberét, az végtelen blama, aminek azonnali személyi következményei kell, hogy legyenek. Magyarán a belügyminiszter, de minimum az érintett biztonsági vezetők azonnal mondjanak le, hiszen miután a köztársasági elnök pl. a Magyar Honvédség főparancsnoka is egyben, ennél nagyobb nemzetbiztonsági kockázat aligha elképzelhető!

Amennyiben mégis belső „megrendelő” áll a köztársasági elnök lehallgatását elrendelő döntés mögött, az pedig a legmagasabb szintű politikai antidemokratikusság jeleit feltételezi. Ebben az esetben is igaz, hogy ilyen irányú lehallgatási engedélyt csak az igazságügyi minisztérium tudtával adhattak ki.

HOGY MERÉSZELI AZ IGAZSÁGÜGYI MINISZTER, VAGY ANNAK ÉPP SAJÁT BÜNTETŐÜGYÉVEL FOGLALKOZÓ ÁLLAMTITKÁRA A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK KÖZVETLEN STÁBJÁNAK LEHALLGATÁSÁT ELRENDELNI?

Ez olyan fokú bizalmi és demokrácia deficitet feltételez a jelenlegi kormány és kormányzó párton belül, ami ténylegesen csak a sztálini terror idején, vagy most is regnáló diktatúrákban lehetséges.

Csak emlékeztetőül; a jelenlegi kormányzó pártcsalád tagja az összes érintett. Áder, Orbán, Pintér és Varga elvileg egy azonos pártcsaládhoz, a Fideszhez köthető.  Államfő, kormányfő, igazságügy és belügyminiszter ugyanonnan jön. Közülük az első, a legfőbb a mindenkori Köztársasági elnök.

Itt valaki vagy nagyon bátor, vagy végveszélyben érzi magát, vagy azt gondolja bármit megtehet. Sajnos a legnagyobb esély a legutóbbira van. Ilyen azonban demokráciában nem történhet, és Illyés után szabadon, itt akkor bizony zsarnokság van…

Sokkalta nagyobb ügy ez, mint az előző köztársasági elnök plágium botránya. Vérlázító, félelmetes és végtelenül szomorú, hogy mindez végbe mehet 30 évvel a kommunizmust magunk mögött hagyó rendszerváltás után.

Ha ez következmények nélkül marad, akkor a hatósági benzinárak, - mint 3,60-as kenyér - bevezetése után végérvényesen kijelenthetjük a KOMMUNIZMUS VISSZATÉRT!

Azok hozzák vissza, akik régen a legádázabbul küzdöttek ellene.

Köszi a fizetésemelést, azaz a semmit

Friss hír, miszerint a fogyasztói árak 2021-ben egy év alatt 7,4 százalékkal emelkedtek. A magyar Nemzeti Bank előrejelzései alapján pedig jövőre 5 % körüli infláció várható. Ezzel szemben a pedagógusok legyenek boldogok és elégedettek, hogy sok év után kapnak egy 10 százalékos fizetésemelést.  Érezve az elégedetlenségi hullámot, ma reggelre már a katonákat is hasonlóval kecsegteti a jelenlegi miniszterelnök.  Mennyit is emeltek akkor? Igen pont annyit; -2,4 százalékot.

Nyomon követve az utóbbi időszak eseményeit, kicsit úgy érezte magát az ember, mint a régi televíziós vetélkedőben, abban, amit úgy hívtunk, hogy „Mindent vagy semmit”. Az előválasztás lezárultával, a jelenlegi kormány mintha rádöbbent volna, hogy itt jövő év áprilisában vége szakadhat a pünkösdi királyságnak, valamit csinálni kell, akár kockáztatni is kell. És őrült módon elkezdték szórni a pénzt. Sok év után hirtelen mégis lett 13. havi nyugdíj, ráadásul februárban! Lett pénz a pályakezdő fiatalok támogatására, a vidéki mezőgazdasági támogatásokra, kiemelt beruházásokra, mindenre…

Az istenadta nép pedig mindennek örül. Hogyne örülne, hiszen a versenyágazati szektorban, tényleg jelentős béremelkedés ment végbe az elmúlt 5 évben. Kezdtünk hozzászokni ahhoz, hogy „van”. Akár 60 – 70 százalékkal is emelkedtek a bérek az elmúlt időszakban. Mindezzel szemben a közalkalmazotti, köztisztviselői bérek azonban megalázó szinten maradtak, a nyugdíjakkal egyetemben, de hát évtizedek óta tudjuk, hogy nekik ez a sorsuk. Közalkalmazottnak lenni sohasem jelentett krőzusi megélhetést ebben az országban.

Mindeközben a 310 forintos euróból lett 370. A fizetésemelés mámorában úszó dolgozó, aki 20 százalékkal többet kap, mint korábban, kb. ki is jön vásárlóerő szinten így a nullára.  Lényeg, hogy az ország előre megy, mindenki boldog, Magyarország jobban teljesít, pár hete pedig a román gazdaság lehagyta a magyart…

A hurrá hangulat után most viszont úgy néz ki meg kell szoknunk a „van” helyett újra azt, hogy „nincs”. Ill. áprilisig még van, aztán bárki kerül kormányra, jön majd újra a „nincs”. Ha a mostani ellenzék nyer, lehet majd ütni, hogy bezzeg az Orbán kormány idején milyen jólét volt, ha pedig marad a Fidesz, akkor van újabb 4 év kigazdálkodni a mostani pénzszórást.

Igen, pontosa ez a „Mindent vagy semmit”. Minden esetre a fizetésemelést azért köszi, igen, azt a nagy semmit!