Megállíthatatlanul zuhan a hazai keresztény felekezetek támogatottsága és megállíthatatlanul zuhan a hazai történelmi egyházak megbecsültsége. Nem véletlenül. A kettő ugyanis együtt jár, igazából oda – vissza egymásból következik. Zuhannak, vajon miért?

Novák Katalin most már (ex) köztársasági elnök kényszerű és elkerülhetetlen lemondása, valamint a járulékos veszteség Varga Judit lemondása a kormányoldal propaganda gépezete szerint elkerülhetetlen áldozat, vezér áldozat, aminek elégnek kell lennie, azonban nem biztos, hogy elég. A szépen felépített kommunikációs panel, miszerint a jobb oldalon vállalják a tetteik következményeit, akik hibáznak, jól hangzik, de egyrészt csak részben igaz, másrészt nem ad választ arra a mindenkiben megfogalmazódó kérdésre, hogy vajon ki van az egész ügy mögött?

Az oknyomozó oldalak 24 óra alatt kiderítették, hogy Novák néhai mentora Balogh Zoltán református püspök, korábbi miniszter, és a NER elit közvetlen közelében jelen lévő református egyházi lobbi nagy eséllyel döntő befolyással bírt erre a végtelenül szomorú, egyben védhetetlen ügyre.  

Mondjuk ki, az állami forrásokkal agyonhizlalt egyházak, azon belül a kifejezetten privilégiumokkal rendelkező Református Egyház, vagy elszemtelenedett, vagy teljességgel elveszítette a realitás érzékét, erkölcsi iránytűjét és korszakos hibát követett el elbizakodottságában.  Az erkölcsi iránytű elveszítése, vagy épp feláldozása a pillanatnyi anyagi lehetőségekért mindenkinél veszélyes, de egy egyház esetében egyszerűen életveszélyes. Túl sokat engedtek meg maguknak, a NER pedig ezt mindez idáig valamiért tűrte.  

Sokak szemét szúrta ez már pedig, még a Fideszen belül is. A pénz, a privilégiumok, a kivágott ártéri erdők helyére tervezett katolikus foci akadémiák, a „mi mindenki felett állunk mentalitás”…, brutális mértékben szívta le nap mint nap az egyházak korábbi pozitív megítélését. Azonban velük együtt szívta a Fidesz szavazótáborát is.

A legutóbbi népszámlálás eredménye már intő jel volt a hatalom jelenlegi birtokosainak. A történelmi felekezetek elkoptak. Az állam soha nem látott mértékben támogatta az egyházakat. Reformátusokat főleg, katolikusokat tisztességesen, az evangélikusokat, kisebbeket pedig a „futottak még” kategória szerint. Cserébe az egyházak azonban nem hozták és egyre kevésbé hozzák a kívánt szavazóbázist, sőt inkább taszítják a választókat.

Valószínűleg most fog betelni a pohár, és nyilván nem egy csapásra, de az egyházak idáig privilegizált helyzetének a NER-en belül vége.

Sebaj, a szolgálati Teslák helyett újra lehet járni hirdetni Isten igéjét Trabanttal, vagy gyalog.

Úgy sokkal hitelesebb.      

Ez lassan már nem a pedagógus bérekről szól, avagy komoly esély van arra, hogy a tanárok ténylegesen beverik az első szöget a NER koporsójába.

A jelenlegi pedagógus és lassan össztársadalmi közhangulat masszívan halad abba az irányba, hogy a kibontakozóban lévő társadalmi elégedetlenség túlmutasson egy puszta bérrendezésen. Tudom ezt sokan nem hiszik. Megértem őket, hiszen lassan úgy nő fel egy komplett generáció, hogy nem is ismeri a NER-en kívüli politikai beidegződések nélküli világot és olyan megsemmisítő vereséget mért a Fidesz a jelenlegi magyar ellenzékre, ahonnan annak szereplői képtelenség, hogy bármilyen formában, de felkeljenek. Bátran kimondhatjuk, hogy 2022 Magyarországán tényleges ellenzéki erő, párt formájában nem létezik. Igen, van bohóckodás, magamutogató színészkedés, ál ellenzékiség, ezek léteznek, de itt be is záródik a tevékenységük. Olyan kacsák a jelenlegi parlamenti ellenzék szereplői, akiknek egy életre eltört a szárnyuk és repülni már soha sem fognak, lehet nem is akarnak, hiszen jól vannak tartva a kormánypárt asztaláról lehulló morzsákkal.    

Mindezzel párhuzamosan azonban a társadalmi elégedetlenség egyre csak nő és a várható szociális terhek növekedésével exponenciálisan csak fokozódni fog. Ennek az elégedetlenségnek a fentebbi okok miatt azonban nincs érdekképviselete. A történelmi példák alapján azonban Ilyenkor szokott bekövetkezni az, hogy nem egy párt, nem egy konkrét politikai formáció, hanem egy adott társadalmi csoport vállalja fel az elégedetlenség szóvivőjének szerepét.

A pedagógus társadalom erre kifejezetten alkalmas. Szögezzük le, nem önként jelentkezett erre a szerepre, de alkalmas rá. A megbecsültséget, az anyagi biztonságot hírből sem ismerő, ellenben társadalmi ismeretekkel rendelkező, nagy létszámú értelmiségi csoport ők, akik ráadásul szervezésben, rendszeralkotásban járatosak.

 Velük szemben a kormány részéről mindig tapintható volt egy fajta ősbizonytalanság. A tanárok jelentős részét automatikusan a balliberális értelmiséghez sorolták, holott ez korántsem fedte a teljes valóságot és utoljára a KDNP-s Hoffman Rózsa idején fordult elő, hogy legalább érdemi párbeszédet próbáltak folytatni velük. A jelenlegi pedagógus minősítési rendszerek és életpálya alapjai akkor lettek letéve és az akkori anyagi forrás is melléjük rendelve. Hangsúlyozom, akkori. Azóta a pedagógustársadalommal szemben érthetetlen módon a NER szinte már a külpolitikai cizelláltságukat is meghaladó gorombaságot és ridegtartást alkalmaz.

Miközben, ténylegesen egyre kevesebb a pedagógus a pályán. Ténylegesen brutális mértékben zuhan a közoktatás színvonala. Ténylegesen rosszak a munkakörülmények és ténylegesen megalázóan alacsonyak a bérek. És ezt az emberek látják, és saját bőrükön érzékelik.

Azon ritka helyzet kezd előállni, amikor a tanárok ellen lefolytatott negatív kampányok ellenére az emberek kezdik átérezni azt, hogy van valami, ami fenntarthatatlan. Egész egyszerűen mert iskolás gyereke vagy unokája mindenkinek van, első kézből lehet értesülni arról, hogy ténylegesen mi a valós helyzet az iskoláinkban. Ráadásul, amikor az egészségügyben az ott dolgozók a hasonlóképp megalázóan alacsony bérek ellen emelték fel a szavukat, volt ugyan együttérzés az emberekben, de miután a kirakatban lévő orvosok közül szegény, rászorulót soha, semmilyen időben senki nem látott, a társadalomba kiáramló tényleges együttérzés végül elmaradt. Ezzel szemben pályaelhagyó, rászoruló tanárral bárki találkozhat, amikor éppen új osztályfőnöke lesz a gyermekének év közben, mert a tanár néni kapott egy sokkal jobb ajánlatot egy multitól.

A Fidesz kormányra mindez idáig jellemző volt, hogy ahol nagyfokú társadalmi ellenállás jött szembe, mint pl. NET - adó, vagy Vasárnap Boltzár, mielőtt kiteljesedett volna az elégedetlenség, visszavonulót fújt. Így a legkisebb arcvesztéssel ki tudott bújni egy-egy ilyen helyzetből. Most nem. Ebbe beleálltak, és elkezdtek az rájuk jellemző módon az erő nyelvén tárgyalni. Oktatásügyi tárca nincs, a tanárok a Belügyminisztériumhoz tartoznak, figyelmeztető lövésként a Kölcseys Tanárok kiemelése teljességgel visszájára sült el, mintha egész egyszerűen nem fognák fel, hogy mekkora a baj.

Jelentem nagy.

Az élőláncok, a kezdődő polgári elégedetlenség nagyon erős táptalaja lehet egy össztársadalmi elégedetlenségnek, aminek a talajáról bármi kinőhet, hangsúlyozom, bármi.

Érkezik az a 11 ezer milliárd? Mikor szólal meg a lelkiismereted Viktor? Avagy, meddig halogatjuk az Európai Ügyészséghez való csatlakozást?

A kérdés mondhatni költői. Ameddig csak lehet, és ha tudjuk, még azon túl is.

Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás ugyanis egyenértékű lenne azzal, hogy a nagyrészt (tisztelet a kivételnek) kézi vezérlésben tartott magyar igazságszolgáltatás mellett, avagy azzal szemben, valós, független, ügyészségi, nyomozati munka indulhatna el Magyarországon, ami többek számára egyenlő lenne a szó szoros véggel. Sok ezer milliárd forint elköltése, felhasználása kerülhetne utólag is górcső alá, köztük pár centiméteres kilátók épülése a magyar ugaron, esetleg el sem készült utak, üzemek létesülése, stb. Kisarkítva, ha az EU Ügyészség bebocsátást nyer, akkor a közvetlen NER kör jelentős része választhat, hogy megindul, mondjuk Új-Zéland felé, amivel nincs kiadatási egyezménye hazánknak, vagy kockáztatja a hosszas jogi procedúrát és a tényleges felelősségre vonást. Éppen ezért a jelen kormány mindenféle látszatintézkedést, kamu korrupció ellenes bizottságot és számtalan egyéb kisebb feltételt passzíroz át nap mint nap a parlamenten (nem is marad idő a finn és svéd NATO csatlakozások elfogadására), hátha meglágyul a brüsszeli bürokrácia jég szíve.

kép: portfolio

Miközben hónapok óta pontosan tudjuk, hogy ezt az egyetlen egyet kéne teljesítenünk és újra nyílnának a csapok. Az ország közben zuhan, a pávatánc sosem látott magasságokban zajlik, devizatartalékunk 3 hónapnyi van, a gatyából kikandikáló meztelen ülepünk pedig éppen megfagyni készül ezen a télen az elképzelhetetlenül magas energiaárak matt. Minden elképesztően drága, de hazánkban, még egyharmaddal drágább, mint bárhol másutt, hiszen időközben rekord magasságokban az Euró és Dollár árfolyam, ergo mi mindenért az amúgy is drága ár felett még 30%-kal többet fizetünk.

Lehetne mindez másként, levegőhöz juthatnánk, ha végre rájönnénk, hogy a szövetségeseink a szövetségeseink és nem piszkítanánk oda folyamatosan, ahonnan eszünk. ill. csak ennénk, mert most Brüsszel megunta a kétszínűséget és nem ad enni, ha közben szidjuk, meg elmondjuk mindennek, de persze a pénze azért kell.

Az a nagy helyzet, hogy ez patthelyzet. Vagy kiadunk kb. ezer embert, ezer nagyon gazdag embert, ezer nagyon befolyásos embert, ezer, az EU pénzeken meghízott elvbarátot, vagy megszívatnak 10 milliót.

1000 ember a 10 millióval szemben. Ha kenne csipetnyi erkölcsi tartás, morális gát, ez nem lenne kérdés, hogy ezer ember miatt nem hagyunk szenvedni egy egész népet, de úgy tűnik nincs ilyen gát.

Hónap óta alkudozunk és reménykedünk, hátha Brüsszel kapja el előbb a kormányt. És közben az ország helyzete egyre rosszabb. Már az öngyilkos kínai hitelt is belengettük, amit csak kétségbeesett afrikai országok vettek fel eddig és buktak bele szinte kivétel nélkül, de akkor sem akarjuk odaadni az ezer elvtársat.

Ki bírja vajon tovább? Három hónapra elegendő devizája van az országnak, vagyis ha minden így marad, karácsonyi ajándéknak jöhet pont egy államcsőd.

Ez innentől a te játékod Viktor! Te, aki ismered a magyar nép lelkét, talán még szereted is azt, mikor szólal meg a lelkiismereted? 1000 vagy 10 millió?

Életveszélyes nemzetei konzultáció a láthatáron.

Pattanásig feszült idegek. Szervezeteknél, önkormányzatoknál, középületeknél tizenkétszeres, van ahol huszonhatszoros!!! szorzó a gázárban. Állandó élelmiszer áremelkedés, várható csődhullámok, munkanélküliség, összeroppanás előtti közoktatás és egészségügy… Eközben a magyar kormány újabb nemzeti konzultációt hirdet.

Nem jó ötlet.

Nekik nem jó. Mert bár minden erővel azon van a kormánykommunikáció, hogy elhitesse az emberekkel, hogy nekik semmi közük nincs ehhez a válsághoz, ami most még csak körvonalazódik, és majd az egyik pillanatról a másikra fogja leteríteni az egész országot, de ez egyre kevesebbeket érdekel és egyre kevesebben hiszik el. Aki gondolkodik, tudja, hogy a háború és a vírus mellett a választás előtti kiköltekezés és az elhibázott kormányzati lépések, az Európai Ügyészséghez való csatlakozás elodázása, minimum ilyen mértékben hozzájárulnak a jelenlegi lejtmenethez. Aki meg nem gondolkodik, azt viszont nem érdeklik az indokok sem, csak az, hogy három vagy négyszer annyiba kerül a kenyér, mint korábban.

Igen, lehet hibáztatni „az elhibázott brüsszeli szankciókat”, csak ezeket a szankciókat a magyar kormány is megszavazta kivétel nélkül Brüsszelben. Régen ezt úgy mondták, hogy valaki köpött egyet a levegőbe, aztán alá állt. A Fidesz kormány ezt teszi, de ez a kisebbik baj. Mert ez erkölcsi és morális kérdés, saját maguk morális térden lövése. Ami azonban sokkal fontosabb, hogy nincs új módszer a kommunikációjukban sem. A bevett módszer megy tovább, hergeljünk egy kis nemzeti konzultációval.

Na most ez az a helyzet, amikor bármit lehet tenni, csak hergelni nem szabad. Az embereknek alapból elege van, ha megkérdezzük, hogy miért van elegük, csak erősíteni fogjuk az elégedetlenségüket. Nem kéne húzogatni a társadalmi cica bajszát. Nagyon nem. Mert egyetlen szikra elég lesz ahhoz, hogy ellenőrizhetetlen politikai folyamatok, pl. országos sztrájkok, borsodi éhségmenetek… induljanak el.

Nem mellesleg az a kommunikáció, ami idáig bejött, miszerint, minden, ami jó és sikeres az mind hazai, és minden, ami rossz, a gonosz unió műve, láthatóan mostanság nem mehet tovább. Többek között az ilyen kétszínű hozzáállásunk miatt tartja vissza most az Unió a különböző felzárkóztatási forrásainkat…     

Egyszóval, most nemzeti konzultációt tartani, - ami idáig mindig bejött – határozottan rossz ötlet, mert a lakosság frusztrációja nagy eséllyel a kérdezőre fog ráömleni. A konzultációra ilyen válságos időben elköltött milliárdokról meg talán jobb is ha nem beszélünk…

Akkorát hazudtak nekünk, hogy még a Holdról is látszik!

„Rokaffy Farkas, vélemény”

Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar lakosság egyre jelentősebb része átverve érzi magát. Amikor a derék választópolgár nap mint nap többet fizet a boltban, előre remeg, hogy megfagy-e télen, közben pedig ugrásra készen állandóan teletankolja a kocsit, mert hátha ez az utolsó 480 forintos tankolása, a felvezetésből idézet mondat óhatatlan a kormánnyal szembeni általános életérzésé válik.

fotó: pecverzum

 Nem, még véletlenül sem fogom felmenteni Gyurcsány Ferencet, akit nagyon nagy részben felelősnek gondolok az ország romlásáért, egyben a sorozatos Fidesz kétharmadok kialakulásáért is. Feriben azonban legalább volt annyi, ha nem is gerinc, de legalább józanság, hogy kimondta, zárt kapuk mögött az övéinek, ott Öszödön, hogy neki jó ideje hazugság minden szava.

A derék magyar polgár ezekben a napokban józanodik ki és döbben rá, hogy Orbánnak is az. Csak éppen Orbán ezt nem vallja be. Az egész választási kampányban az izgága, összevissza beszélő MZP-vel szemben a stabilitást, a szakmaiságot, a megfontoltságot, kormányozó képességet sugárzó miniszterelnök épp most roncsolja szilánkokra a róla gondosan felépített képet, és veszíti el teljes hitelét. Közben pedig egyszerűen csak ki kellene állnia a haza atyjaként a nép elé, ennyit mondva;Bocsi srácok, bármi áron választást akartam nyerni.  Bocsi srácok ezt benéztem. Nem kicsit, nagyon. Persze nem csak én, hanem a többiek is, de bocsánat, ne haragudjatok!

De nem ezt teszik. Hárítják a felelősséget a negyedik!!! kétharmaddal a hátuk mögött. Igen, vitathatatlanul globálisan nehéz gazdasági helyzet és számos krízis van jelen a világgazdaságban, Magyarország mégis az egyik leggyengébb állapotában néz szembe a közeledő óriás hullámokkal. A lengyelek, a románok, az épp saját eurót bevezető horvátok mind jobb állapotban vannak, mint mi, pedig őket is pontosan ugyanazok az inflációt gerjesztő, háborús, recessziós…, hatások érik.

Kedves Viktor, Kedves Fidesz! Nincs hova mutogatni. A negyedik kétharmadban nincs hova! Jó ideje nálatok a kormány, következésképp a felelősség is. Innentől el kell ismernetek, hogy Magyarország sérülékenysége vagy puszta dilettantizmus, vagy nettó rosszakarat. A ti dilettantizmusotok, vagy a ti rosszakaratotok.

Mindemellett borzalmasan éles a kontraszt. A „bármi áron, de választást kell nyerni”, osztogató, jóléti politikáját nagyon erős kontrasztként követi a „spóroljatok ahol tudtok” halkan elmondott figyelmeztetése.  Merthogy hangosan kimondani érthető módon nem meritek. Közben nyilvánvaló módon a propaganda századotok maximális erőbedobással teszi a dolgát. Hárítja a felelősséget a háborúra, a szövetséges Brüsszelre, szerencsétlen ukránokra, hogy miért nem tűzik már ki a fehér zászlót és miért nem adják át tálcán az országukat az agresszor nagyhatalom Oroszországnak és minden bizonnyal nemsokára halljuk majd az aszály és a járvány szavakat is mint felelőseit a kialakult gazdasági, társadalmi lejtmenetnek.  Azonban Magyarország még most is jobban teljesít, még most is győztes, a magyaroknak Brüsszel még most sem parancsol, a magyarok jogait tiszteletben kell tartani…

Legalább ne öntenétek az olajat a tűzre és ne hergelnétek se magatokat se mást.

Hazudtatok. Kiderült. Kérjetek bocsánatot és próbáljátok helyrehozni, amit elszúrtatok, amíg lehet. Ennyi.

Új fogalom születik; „GÁZKOMMUNIZMUS”

Valljuk be, mostanság már szinte semmin sem csodálkozunk. Először is jött a Németh Szilárd által indított, jól megszokott rezsivédelem felrúgása, amit különböző baljós táblázatok követtek kisebb infarktusoktól kísérve, miszerint van, aki ötször, hétszer többet fog fizetni, mint eddig. Majd következtek a kalkulátorok és ma már hozzávetőleg pontosan tudja minden derék magyar választó, hogy az eddigi fogyasztása alapján, plusz egy pulóver felvétele nélkül mire is számíthat a következő télen.

kép; hvg

A „nekünk az oroszok sokkal olcsóbban adják a gázt” és „Paks egymaga fillérekért ellátja elektromos energiával az országot” szlogeneket talán el is felejthetjük. Ugyanis semmit sem kapunk mi olcsóbban az oroszoktól. Ellenben augusztus 1-től a magyar nép azon része, amely egyetlen köbméterrel is átlépi fogyasztásában az állam által kiszabott mértéket, a határérték feletti részre Európa legdrágább gázárát fogja fizetni! Ez tény!

A kisnyugdíjas szavazó réteget védeni kell, nem vitás. Cserébe a nagyobb családi házzal rendelkező, esetlegesen többgyermekes családokat extrán megsarcoljuk, hogy a törzs szavazóbázist megtartsuk.

Logikus. Csak éppen ezt úgy hívják; kommunizmus. GÁZKOMMUNIZMUS, amit egy magát jobboldalinak mondó kormány vezet be 2022-ben, Európában.

Félreértés ne essék, az anyagilag szerényebb képességű nyugdíjas réteg segítése természetesen üdvözlendő, a kérdés, hogy ki fizesse azt?  

Ismét megosztjuk és szembeállítjuk egymással a társadalmat. Idáig voltunk jobbosok és balosok, „migránssimogatók” kontra „nácik”, innentől leszünk „rezsibárók” és „csóringerek”, azazhogy szegények kontra gazdagok. Ez pedig életveszélyes megosztás, ezt már nagyon sokszor láttuk a történelemben.

Az elv a kérdés. Volt már ilyen. Lapozzuk csak fel a történelemkönyveket.  Elvesszük a földedet, ha vérrel verítékkel is dolgoztál meg érte, mert neked több van és odaadjuk másnak, akinek nincs, vagy kevesebb van. Leseperjük a tanyasi padlásodat, mert sok búzád van, de a pestieknek is kell a kenyér, érd be kevesebbel ezután, nekik is enni kell. Fizess ötszörös gázszámlát, hogy a másiknak ne kelljen többet fizetni, mint eddig, hiába kerül többe a gáz az egész világon, fizesd ki helyette ezután te az ő gázszámláját is. Következő lépésként a fizetésed egyötödét elvesszük, mert fizetni kell valamiből mondjuk az utak karbantartását…

Természetesen ezt nevezetjük szolidaritásnak, vagy akár keresztényi szeretetnek is, hiszen Jézus is azt mondja, hogy akinek két ruhája van, adja oda az egyiket az embertársának, akinek egy sincs. Jézus nem tépi le azonban a ruhát senkiről és a szolidaritás minden esetben önkéntes, belső indíttatáson alapszik nem külső rákényszerítésen.

Aki rákényszerít, elvesz, újra oszt, az nem más, mint kommunista. Azazhogy „kominista”, ahogyan a kulákvilágot és a kényszerű beszolgáltatásokat túlélő idősek mondják mind a mai napig.

Észre se vettük, a kommunizmus visszatért, a mérőórák mellett settenkedik…

Hátba szúrja-e Orbánt a NER, vagy ő áldozza fel az övéit?

Nem lennénk mostanság Navracsics Tibor helyében, akinek feladatául szabta a kormányfő a különböző EU-s támogatások hazahozatalát. Vérmérséklete szerint ki –ki különböző számításokat vehet alapul és kérdés, hogy csak a támogatásokról vagy a kedvezményes hitelekről is beszélünk-e, de mintegy 11 ezer milliárd forint sorsa a tét.

11 ezer milliárd forint azért már olyan összeg, ami Magyarország létét, finanszírozását, pénzügyi és gazdasági stabilitását, energia és élelmiszerbiztonságát, egyszóval, mindent meghatároz. Nem mellesleg az ország gazdaságának jelentős részét birtokló NER cégek léte és gyarapodása is ettől függ.

Ha nem az ország sorsáról lenne szó, külső szemlélőként még nyugodtan hátra is dőlhetnénk, miközben az aktuális euró árfolyam emelkedésén, avagy esésén keresztül nyomon követjük, hogy mennyire hiszi el épp a piac, hogy lesz e megállapodás.

Úgy tűnik egyre kevésbé hiszi el.

Az Euró rendre átüti a 400-as plafont, a jegybank válaszul rendre kamatot emel, az infláció egyre feljebb és feljebb kúszik, az ország meredeken kezd eladósodni…

Az idő szorít és Orbán Viktor az utolsó pillanatig kivár, hogy beletegye –e rendszerének és emberei jelentős részének a nyakát a hurokba, amit az Európai Ügyészséghez való csatlakozás jelentene, miközben világosan látszik, hogy az Eu-s Ügyészséghez való csatlakozás nélkül nem fog jönni uniós pénz.

Miközben zajlanak a tárgyalások, mi mégis szokás szerint egyetlen országként csak nem szavaztuk meg a közös európai gázstratégiát, következésképp nem mutattunk hajlandóságot bárminemű konszenzusra az EU felé, és a különösen érzékeny témákat pengető tusványosi, miniszterelnöki beszéd sem mutat konszolidációt az EU felé, akitől ugyebár a pénzt várnánk.      

Mi lesz most? Baj.

Orbánnak vagy fel kell áldoznia az őt támogató NER cimborákat, akiket majd vezetőszáron visznek az EU-s Ügyészségre egyenként, esetleg repülnek ki olyan országokba és rendezik be az életüket ott, amivel nincs az EU-nak kölcsönös kiadatási egyezménye, vagy számolnia kell azzal, a nagyfokú társadalmi ellenállással, amivel az elmúlt 12 évben nem találkozott.

 Nyilván a társadalmi ellenállással szemben hathatós fegyver a végtelen propaganda, de megenni azt és fűteni azért propagandával sem lehet. Most üt vissza az eddigi jólétet, és ingyen ebédet hirdető politika. Csúfos önkormányzati és EU-s választási eredmények elé néz a Fidesz, vagy feláldozza övéit.  

Mégis úgy tűnik Viktor nem enged. Ráfog mindent a háborúra és menti a hátországát. Így azonban a hátország sem jut majd pénzhez, kérdés, ezt miként viseli? Hátba szúrja-e idővel a vezérét, ha már nagyon éhes, avagy sem?

Közben az ország sorsa pedig senkit sem érdekel. Igaza lesz a habókosnak kikiáltott MZP-nek 2030-ra az EU legszegényebbjei leszünk, ha minden így marad.

Egy szál „Hegedűs” elhúzza az Orbán nótát?

Sokan, sokat gondolkodtak azon, hogy mi tartja össze a NER-t, a Fidesz családot, mint beton szövetséget, amiből nincs kitekintés, nincs kibeszélés, igazából kilépés sincs, maximum menekülés. Épp egy ilyennek lehetünk szemtanúi. Hegedűs Zsuzsa, a miniszterelnök fajok keveredéséről szóló tusványosi eszmefuttatása kapcsán menekül. Menekül, mint a szülei 1944-45-ben. A személyes traumatikus érintettség minden bizonnyal végtelenül felkavaró számára, de döntése nagy eséllyel bizonyosan régóta érlelődik. Kicsit hasonló a helyzet, mint anno Ángyán József esetében volt. Értelmes és becsületes emberek ők, szakmájuk tekintélyei, akiket megnyertek egy feladatnak, egy ügynek és sodródtak, sodródtak tovább,beljebb és beljebb, egészen addig a pontig, amikor  már a lelkük nem bírta tovább és az addig az agy által elnyomott igazságérzet, mint kiszabadult immunitás teljes, totális szellemi védelembe kapcsolt és elkezdett kihányni magából mindent, amit addig már jó ideje, de undorral evett, evett és evett.      

Kívánom Hegedűs Zsuzsának, hogy sikerüljön kihánynia magából minden mérget, gyomorforgató bűzös, iszapos trutymót, amit a politikán keresztül idáig nyelt és próbált megemészteni.

Mivel lehetett vajon rávenni őt és a hozzá hasonlókat erre eddig? A közös nagy céllal.

Mi ez a cél? Nagyon egyszerű, kristálytisztán látszik immáron, a cél a hatalom megszerzése és bármi áron történő megtartása. Nem nemes cél, de egy hívő fideszesnek megmagyarázható.

Ugyanis mi Fideszesek nem magunk miatt vagyunk hatalmon. Dehogy. Nem önös érdekből, nem nyereségvágyból, hanem a haza megmentőiként. Mert ha nem mi vagyunk, akkor a nemzetrontó baloldal, a patás ördög bolsevik banda ragadja magához a kormányrudat és taszítja sírba a nemzetet, ahogyan tették ezt már oly sokszor. Igen, lehet, hogy a negyedik 2/3 után már valóban előrébb kéne tartanunk. Igen, valóban mostanság nem megy annyira jól az országnak és a távlati kilátások sem annyira rózsásak a rohadt Brüsszel miatt, meg az ukránok miatt, akik már átadhatnák végre az országukat az oroszoknak, hogy véget érjen ez a rezsinövelő, mindent megdrágító háború. Igen tudjuk, valóban korruptak vagyunk, (de a kommunisták még korruptabbak voltak). Mindez azonban elnézhető, mert ha nem mi vagyunk, akkor jönnek a nemzetrontók. Ergo, maradnunk kell, bármi áron, ez nem önzés, ez küldetés, hogy ők ne jöhessenek.

Még egyszer! Értse meg mindenki, ez nem önzés, nem hatalomvágy, ez küldetés és hitvallás!

Hogy mi tartja össze a NER-t? Nyilván, a vezér iránti lojalitás, a párton belüli függőségi rendszer, a közösen összeszedett vagyon, az elvesztésétől való óckodás, a családi kötődések, üzleti kapcsolatok, maga az érdek, és most már az Európai Ügyészség képével fel-felbukkanó páni félelem… A legfontosabb azonban a küldetéstudat. Maradnunk kell, ha kell korruptan is, mocskosan is, tehetségtelenül is, nehogy jöhessenek „azok”.

Nagyon sokáig lehet enni ám ezt a hazug, romlott, bűzös trutymót odabent, mire egy-egy Hegedűs Zsuzsának fel nem fordul a gyomra.

Mert ez úgy ahogyan van, hazugság. Mert a hatalom igazából a hatalomért kell nekik, nem másért, ez a szomorú, de kijózanító, meztelen igazság. Nincs itt semmilyen küldetés, csak végtelen kapzsiság! Az ember gyarló, a bolsevik is, a fideszes is...a volt bolsevik fideszes meg még inkább. 

Most alakul az Orbán utáni világ

Ami néhány hete még elképzelhetetlennek tűnt, mára valóssággá lett. Amilyen szinten ízzé –porrá zúzta április 3-án a Fidesz a mai magyar ellenzéket, elképzelhetetlennek tűnt, hogy az elkövetkező 12-16 évben ne Fidesz kormányok és személyesen ne Orbán Viktor vezesse ezt az országot, az most valósággá lett.

kép: index

Aminthogy az is világossá vált, hogy a magyar szavazó nem ideológia alapján, hanem a hasa alapján szavaz. Az a magyar szavazó, aki pár hónapja adó visszatérítést kapott és gyereke ingyen laptopot az iskolában, most névvel, címmel, felvállaltan ekézi éppen a facebook  oldalán az aktuális fideszes országgyűlési képviselőjét, aki a központi ukász szerint próbálja elmagyarázni, hogy „háborús helyzet” van, „energia válság” van, „megvédjük a rezsicsökkentést”…

A vicc az, hogy ezt előre pontosan lehetett látni. Teljességgel nyilvánvaló volt, hogy ha 310 forintos euró helyett 410 az euró, akkor minden, azaz minden egyharmaddal drágább lesz, az energia is. Igen  a világpiaci árak is emelkedtek nagyon nagy mértékben, de mivel euróért vesszük az energiát, mi még a brutális emelkedésre is rátesszük a 30 %-os árkülönbözetet. És miután energiára a mezőgazdaságnak, az iparnak és a lakosságnak, azaz mindennek és mindenkinek szüksége van ez újabb drágulási hullámot hoz el, ami újabb inflációs nyomást eredményez majd.

Ezt is előre lehetett látni. Én magam is megírtam már korábban. Sajnos a válság elején vagyunk, ez csak durvább lesz. Ezt követi majd a hatósági üzemanyag ár elengedése, aztán jön a befagyasztott árak elengedése… Természetesen lehet erre azt mondani, hogy ez riogatás, de sajnos nem az!

Nagyon durván megfizettetik Magyarországgal és a magyar néppel a jelenlegi kormány hetyke, nagyképű, saját szövetségeseivel rendre szembe menő politikáját.  

Mert rá lehet fogni mindent a háborúra, csak éppen nem mindennek az az oka. Abban a pillanatban, ha Magyarország belép az Európai Ügyészségbe nagyon nagy eséllyel megindulnak a visszatartott ezer milliárdok Brüsszelből és az Euró árfolyam is visszabillen úgy 360-380-ig. A Magyar Kormány azonban nem lép be, mert akkor a NER oligarchái egytől –egyig bilincsbe kerülnek. Inkább szenvedjen a teljes nép, fizessen 3-4-szer akkora rezsit mint eddig, inkább szenvedjünk az elszálló euró árfolyamtól…a Fidesz család amíg csak lehet összetart.

Kérdés meddig? Mikor jön el az a társadalmi nyomás, amivel szemben már nem tud mit tenni? Ez a nyomás most egy varázsütésre megnőtt. Nem kritikus még, mert  gyakorlatilag nincs ellenzék, ahova ezt a társadalmi felhajtóerőt át lehetne csatornázni, de kétségtelenül megnőtt. Azért az árulkodó, hogy a Kutyapártnak kell tüntetéseket szervezni, mert a parlamenti ellenzéki pártok éppen a saját maguk felszalámizásával vannak elfoglalva. Siralmas. A jelenlegi kormánytól ebben az országban csak az ellenzék siralmasabb.

Viszont ahogy a tőzsdei egyszeregy mondja, „akkor vásárolj, amikor patakokban folyik a vér és halálhörgés van az utcákon” 2022. aug. 1-el a magyar politikai életben elkezdődik a társadalmi halálhörgés. Aki akarja valaha kormányozni ezt az országot, most alakítson pártot, most lépjen elő, most kezdje el harsogni az igazságos, Európa párti társadalom jelszavát és 2-3 év múlva csudát lát…   

Kentaurok, főispánok, szódabikarbóna

Tudom, lerágott csont. Figyelemelterelés. A kibontakozóban lévő gazdasági mélyrepülés elfedése… Valóban, mondhatnánk azt, hogy szóra sem érdemes ez az egész főispánosdi mizéria. Bedobták, rágtuk, lecsengett. Elmélkedhettünk rajta, hogy mi jön még, vajon mikor fagy be a Duna jege még egyszer annyira, hogy országgyűlést tarthassunk rajta. Esetleg, ha nem megy magától, akkor fagyasszuk be mi magunk közpénzből, biztos van rá valami uniós tender, okosba valamiféle megoldás.  

És mégsem mehetünk el szó nélkül emellett az ispánozás mellett, mert miközben csupasz fenékkel, teljességgel kiköltekezve, a saját szövetségi rendszerünk szélső perifériáján, gazdaságilag végtelenül sebezhetően megyünk bele épp egy világválságba, ezek szerint a mindenkori magyar úri, elit, ugyanott tart, ahol Mikszáth idején.

Próbálunk megszabadulni a jellegzetes kelet - európai, pacalt és velőt evő, saját kis aranyos, korrupciós, kéz kezet mos urambátyám világtól, ahol a kutyabőr, a kacagány, a rokonság, a kártya, a szilvórium és a Jókai által leírt „örök pohár” boldog, gondtalan, feudális, falusi léte határoz meg mindent, de nem megy. Ma sem megy, az eredetihez képest kétszáz évvel később sem megy. Sírunk Trianon után (joggal), de ugyanúgy meghágjuk a cselédlányokat a hátsó szobákban, ugyanígy dísznek tartjuk az egyházat, ugyanúgy nagyképű, semmivel sem igazolható dagadó mellkasú szittya öntudatunk árnyékába húzódunk a világot fénybe öltöztető napsugarak elől, amelyek fénye ezt rajzolnák a bőrünkre; emberség, tolerancia, jószívűség, önzetlenség, szabadság, önrendelkezés, krisztusi kereszthordozás, közteherviselés, összetartás…

NEM. Mi a múltban akarunk élni. Abban a múltban, ami millióinkat vitte el Amerikába, ami kétszer felperzselte ezt a gyönyörű hazát, ami kommunistákká és nyilasokká tett minket (mikor mire volt igény), ami megakadályozta, hogy egyszer, csak egyszer is jó oldalt válasszunk az aktuális világégések során, és ami a nemzet részleges halálát hozta el a trianoni csonkolással.

Lenne reményünk. Lehetne reményünk. Magunk mögött hagyni azt a régit, azt az „ugart” azt az „édes-keserű-bús”, ámde mérgező Magyarországot és elkezdhetnénk építeni végre az újat. Ám mindig, mikor már elhinnénk, hogy most végre sikerül, a minduntalan felbukkanó turáni átok - fátum utánunk nyúl, visszahúz, leteper, most éppen „beispánoz”, és a kezünkbe nyom egy pálinkás poharat… MI meg isszuk, úgy, mint ezer éve, és boldog mámorban halunk meg és senkit sem érdekel, hogy nem változott semmi, ahogyan apáink idején sem és apáink apáinak idején sem. Csak közben egyre kisebb és kisebb lett a Hon, meg a Nemzet.

Sebaj. Jól van ez így, ahogy van. Hurka, kolbász, mákos kalács, töltött káposzta legyen… meg szódabikarbóna.

"Manus manum lavat" Sose halunk meg!!! (de)