Amerika igazi arca

Mi jár a fejemben a legutóbbi washingtoni Trump - Zelenszkij találkozó beszámolóit nézegetve? Talán az, hogy remélem az én gyerekeimnek nem kell majd újra oroszul tanulniuk, mint nekem, aki legutolsó évfolyamként még az általános iskolában, de kötelezően ismerkedtem hétről -hétre Tolsztoj nyelvével. Gyűlöltük. Nem azért, mert nehéz volt, vagy mert logikátlan, vagy teljességgel idegen hangzása lett volna, hanem azért, mert muszáj volt, mert diktatúra volt.

Az” elmúlt 40 év” immáron 35 éve elmúlt és nekem mégis ott van a zsigeri félelem, a hatalmas kő a gyomrom tájékán, hogy 40 évvel a rendszerváltás után majd újra jön a fordulat és keleteurópát és benne minket magyarokat is ugyanúgy odadobnak az évszázadok óta újra meg újra nyugat felé ácsingózó orosz medve halálos mancsainak ölelésébe, mint most teszik azt az ukránokkal. Próbálja az ember úgy magyarázni, amit látott, hogy mindez csupán egyetlen ember elképesztő egójának következménye, aki milliókat képes odadobni, ha esetleg valaki nem hódol neki kellőképpen, de nem, nem erről van szó.

Vitatkozhatunk arról, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, de ami megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az orosz csapatok lépték át először behatolási és hódítási szándékkal egy szomszédos ország határát, jelesül Ukrajnáét és nem megfordítva. Ez tény. Ebben az esetben pedig az is tény, hogy az agresszor napnál is világosabban Oroszország. És az is tény, hogy a megtámadott Ukrajnát a harc felvételére 100%-ig bátorította az az Amerikai Egyesült Államok, ami hadianyagot, pénzt, hírszerzési támogatást és még nagyon sok mindent megadott, csak, hogy ezen keresztül is kivéreztesse ősi riválisát az épp másik riválisával Kínával összefogni készülő Oroszországot.

Igazi, klasszikus nagyhatalmak közti proxi háború ez, csak éppen nem a texasi meg floridai tengerészgyalogosok halnak bele, hanem szerencsétlen ukrán fiatalok és kárpátaljai magyarok, a másik oldalon pedig már a világukról semmit sem tudó észak koreai kiskatonák.

Nem, ez nem egyetlen ember, jelen esetben Trump egoja. Oroszország felkínálta az USA pedig kiszámolta, hogy egyszerűbb lesz megvenni azokat az ásványkincseket, lítium lelőhelyek kitermelését… majd az orosz cégektől, mint fizetni rendes árat értük az ukránoknak. Bátorították őket, biztatták őket, hitegették őket, most pedig odadobják őket a kíméletlen gyilkosoknak.  Gyomorforgató.

Pontosan úgy, ahogyan minket is odadobtak 56-ban, a cseheket 68-ban, most az ukránokat 2025-ben. Felkészülnek az észtek, lettek, litvánok, utána pedig mi jövünk.

Felfoghatatlan, hogy abban az országban, jelesül a mi hazánkban, ahol Oroszország vérbe fojtotta a szabadságharcunkat 1849-ben, majd 4 éven át lőttük egymást az első világégés idején, majd 44-ben végig erőszakolták asszonyainkat és lányainkat, 56-ban vérbefojtottak minket újfent, azon kell vitatkoznunk, hogy Oroszország vajon a barátunk-e? Nem, nem az, és soha nem is lesz az. Ők zsákmányállatként tekintenek ránk. Mi kell ahhoz, hogy ezt végre felfogjuk??!!

Ők azonban legalább mindig szemből jönnek. A nem éppen önszántából, hanem hadifogolyként Szibériát megjárt nagyapám egy mondatot ismételgetett öreg korában is unos untalan; „Az Amerikának ne higgyetek”! Igaza volt. Amerikának nem lehet hinni. Amerika végre kimutatta az igazi, a valós foga fehérjét, hogy a legnagyobb kizsákmányoló és a legaljasabb áruló is egyben, aki nem szemből, hanem mindig hátulról jön és tulajdon szövetségesét szúrja hátba.

Akinek innentől egy fikarcnyi kétsége lenne efelől, az nem a valóságban él. Aki azt gondolja, hogy Amerika másként tekint majd ránk magyarokra, mint Európa bármely más országára, az lázálmokat dédelget. Amerika elengedte Európát, és mi is Európában vagyunk. Nem a barátunk többé és Magyarországgal sem bánik másként, mint bárki mással az öreg kontinensen, nem is tudna másként bánni, mert a mi hazánk ott fekszik Európa szívében, annak kellős közepén.

Amerika azonban elkövetett egy óriási hibát, megmutatta az igazi arcát. Mert ez volt a valós arca mindig is. És lehet, hogy hajbókolni fognak neki még egy darabig, de hinni nem fog neki senki sem. És elhajtott, megvámolt, hátba szúrt korábbi szövetségeseit boldog örömmel fogja összesepregetni maga mellé az a Kína, akivel szemben épphogy barátokat kéne gyűjtenie még neki is.  Fog -e hinni mindezek után Amerikának egy Tajvan, vajon őket mikor hagyja el? Fog -e hinni egy Japán, vagy Törökország, egy regionális uralomra törekvő Szaúd-Arábia, egy Mexikó, egy Kanada…nem sorolom tovább.   

Nem egyből -mert azt nem is lehet-, de Amerikát el kell hagynia mindenkinek. Nekünk is. Iszonyatos energiákat felemésztve kell minél hamarabb egy valós védelmi képességet összekovácsolnia Európának, még mielőtt az USA kilép a NATO-ból, hiszen innentől akár ez is bármikor bekövetkezhet.  És ebben az egységes európai gondolkodásban nekünk kelet -közép európai országnak kell élen járnunk, mint ahogyan a lengyelek teszik, mert az Orosz medve minket fog ütni először, nem Franciaországot, vagy épp Itáliát. Élet halál kérdés az egységes Európa, mielőtt megkötik a fejünk felett az alkut a nyugateurópai országok is egy NATO nélküli, EU nélküli világban, ahol 40 évvel az „elmúlt 40” után Brüsszel helyett újra Moszkvából diktálnak majd nekünk, csak onnan nem földalapú, meg felzárkóztatási támogatást fogunk kapni, hanem korbácsot, meg kötelező orosz tanulást. Mi még emlékszünk rá milyen az, soha többet! Isten segítsen minket erre!