Csak arra figyelj, hogy miközben mászol lefelé az elefántcsont tornyodból a szűk csigalépcsőn és néha kényszerűségből kilesel az ablakon, vigyázz, hogy nehogy kiess.

Szép volt, jó volt Miklós, de valljuk be őszintén, amit te műveltél az utóbbi 7-8 évben az minden volt, de értelmes és hasznos semmiképp. Senkinek sem, max saját magadnak. Mert újra és újra felbukkanó orákulumszerű kinyilatkoztatásaid, lehet, hogy téged a mindenkinél bölcsebb, - Most még nem értetek, de egyszer majd fogtok! - típusú szellemi óriás nimbuszába helyezkedő bölcs képébe emeltek, de ez igazából nagyon rövid időn belül majd már senkit, azaz senkit sem fog érdekelni.

Az a fránya idő, csak az ne volna! Filozófus vagy, annak nem is rossz. De neked ez kevés volt. Te mindenáron politikai jósdává akartál válni, ehhez viszont ismerni kellett volna az embereket. Az ízüket, a szagukat, a leheletüket, - még ha borszagú is - és, hogy milyen gatyát húznak minden reggel, és, hogy az hány napja volt mosva utoljára. Úgy ahogyan azt az a rohadt Orbán teszi, az a szemét diktátor, aki maga vágja a disznót, maga vezeti a kisbuszt és amíg nem lett ilyen kisgömböc maga rúgta a bőrt is a pályán fenséges tappancsaival. Nem okosabb, mint te, de ismeri a nép lelkét, azt, amit te nem.

Ismerni kéne az embereket. A kínjaikat, a reményeiket, azt, hogy hány forintból is élnek meg nap mint nap, hogy milyen cipőt kell venni a gyerekeiknek, hogy vannak indulataik, hogy van bennük harag, hogy van, amikor egyetlen zsák krumpli is számít és megjegyzik, kitől kapták.

Te félelmetes intellektuelnek gondolod magad, lehet az is vagy. És ez alkalmassá tett arra, hogy precíz tanulmányokkal, szellemes esszékkel kápráztattad el a világot. De rohadtul elveszítetted a valóságot – vagy sosem találtad – a hús –vér hétköznapokkal. A legnagyobb bűnöd, hogy a sajátjaiddal ba***ál ki, mert őket, a sajátjaidat nem engedted szóhoz jutni, nehogy a te fényed mellett más reflektor is világíthasson.

Becsontosodottan szidtad a rendszert (sokszor teljes joggal) és lehülyéztél és lehülyéztettél mindenkit, aki hinni merészel neki. De az okosokat, akik magukról azt állítják, hogy okosok, a kevésbé okosok, a sima, buta, indulat vezérelt, suttyó kis választópolgárok nem szeretik. Az igazán okosok éppen ezért nem mutatják, hogy okosok, érted?! Most is úgy vonulsz el, (ha tényleg elvonulsz), hogy „átadod a terepet az üvöltözőknek és a okoskodóknak”. Mert rajtad kívül mindenki hülye, vagy lehet te magad már nem tudsz eléggé hangosan okoskodni, vannak tőled hangosabbak -okosabbak és akkor az okoskodás most már ciki.

De képzeld el, -fura lesz - de nem mindenki hülye. Csak az emberek egész egyszerűen élni akarnak! Az emberek, az egyszerű emberek és ők vannak többen, sokkal többen!

Miklós, békülj meg magaddal, a világgal, ülj fel a 6-ra, aztán menj el Ózdra és az Ormánságba, aztán ha hazaértél moss alaposan kezet!

Menj Isten hírével!     

Szép lassan csillapodni látszik a Szájer botrány. Nyílván lesz itt még újabb fellángolás, egyrészt, amikor előkerülnek majd a Brüsszel belvárosában is lépten-nyomon letelepített térfigyelő kamerák felvételei az ügyészségi vádemelési szakaszban, ill. a helyszínre érkező rendőrök hivatalos jelentései.  

Másrészt előkerülhetnek újabb magyar nevek a brüsszeli meleg orgiák vendéglistáiról, hiszen a most már legendássá volt Szájer féle „házibuli” kétes hírű és hitelességű házigazdája szerint 9 magyar diplomatáról is tud, akik rendszeres látogatói a hasonló alkalmaknak. A botrány hullámai tehát csillapodni látszanak, de még messze nem ültek el, és ki tudja hol a vége? Nagy valószínűséggel valahol a 2022-es magyar országgyűlési választások kampányhajrájában.

Végtelen sok tanulsága van ennek az ominózus brüsszeli éjszakának. Felsorolni sem lehet. A politika természetétől kezdve, a hitelesség kérdésén át egészen a személyes, egzisztenciális önazonosságig. Van, aki megveti, van, aki sajnálja, van, aki elemzi, van, aki megfojtaná egy kanál vízben… Szájer Józsefet. Egy dologról azonban ne feledkezzünk el; EZ AZ EMBER VÉGRE ÖNMAGA LEHET. Bujkálás nélkül, kettős identitás nélkül, stigmák nélkül, korlátok nélkül. Nem kell sajnálnunk őt, mert nincs miért. Ha túléli ezt a sokkot és mentálisan átlendül rajta, kinézem belőle, hogy régi cimborájával; Fodor Gáborral ellentétben sikeresen alapít egy magyar liberális pártot és sikerre viszi azt. Olyat, amilyennek a Fidesz indult. Az a Fidesz, ami most már a hatalom megszerzése és megtartása végett a szélsőjobboldalon foglal helyet, de az alapjait nagyon is a liberális baloldalon tette le. Emlékszünk rá sokan.   

Van azonban még egy tanulsága a történteknek, és ez teljesen más természetű, és a jelenről szól. Ki lehet ma meleg és miként lehet valaki ma meleg Magyarországon, a jobb oldalon, a Fideszben?

 "Wer ein Jud ist, bestimme ich. – Hogy ki a zsidó azt én döntöm el". A legenda szerint a fentebbi mondat nem sokkal a II. világháború kitörése előtt Adolf Hitler szájából hangzott el, aki azt a közismerten antiszemita Karl Lueger korábbi bécsi polgármestertől vette át.

A legenda szerint a Führer édesanyjának Linzben élő korábbi orvosa mikor végbement az "Anschluss”, közvetlen a birodalmi kancellárhoz fordult, hogy kivándorolhasson.  Hitler parancsot adott a Gestapónak, hogy biztosítsák a zsidó származású orvos és vagyona védelmét, aki így szabadon kivándorolhatott az Egyesült Államokba. Majd az állítólagosan csodálkozó tekintetű Gestapó tiszteknek mintegy válaszul idézte a címben szereplő mondatot. „Hogy ki a zsidó, én döntöm el.”

Az utóbbi napok nyilatkozatait és reakcióit figyelembe véve, - mondjuk Bayer Zsolt magvas, önvallomással felérő megnyilatkozásai után, - ha valakiben megfogalmazódna bárminemű áthallás, az bizonyosan csak a képzelet szüleménye. Szájer Józsefről ugyanis évek óta közismert, hogy meleg.

Nincs is ezzel semmi baj. Inkább sajnálatra méltó, hogy kénytelen volt egy látszatházasságban élni, „évtizedeken át küzdeni a démonaival”. Brüsszel azonban messze van, ott nem volt annyira szem előtt. (Ugyanúgy elrejtették, mint anno a volt MSZP-s nőfaló Kovács Lászlót, vagy éppen Deutsch Tomikát, vagy mindazokat, akiket a saját politikai közegük már annyira kínosnak tartott, vélt vagy valós magánéleti és egyéb okok miatt, hogy jobb volt őket kivonni a hazai választók közvetlen látóköréből.) 

Szájer melegségét, mint kiderült, nagyon régóta tudták a saját Fidesz frakciójában is, még poénkodtak is vele. De elfogadták őt így, mert közülük való volt, mert igazából nincs bajuk a melegekkel, és legfőképpen azért, mert a Führer főnök, azt mondta, hogy a Jóskát szeretni kell. Mert, hogy ki a meleg, azt (is) ő dönti el.

Igaz, hogy közben éppen most indítottak volna egy kampányt, - mert a migráns kártyát már nem lehet olyan mértékben bevetni, mint a korábbi választáson - az LMBTQ közösség ellen, de, hogy ki a meleg azt akkor is egy személyben Orbán Viktor dönti el. Mint ahogy ő dönti el azt is, hogy ki a pedofil, ki az asszonyverő, ki a drogos kurvázó, ki a sikkasztó, ki az, aki Békés Megyében bűnszervezetet működtethet és ki az, aki nem.

Ebben a Fideszben egy dolog számít, a lojalitás. Feltétlen hűség Orbán Viktor felé. Nem a nemzet, nem a karizma, nem a képességek. Ezek csak rész eredményeket hozhatnak. Ami a lényeg, az a hűség. Hűség, ami átmegy függőségbe.

És ha az megvan, akkor kis túlzással, de bármit lehet! Sőt még jó is, ha van valami vaj a füled mögött, mert így feltétlen függésben vagy, zsarolható vagy. Dolgozni fogsz, először hitből, aztán az előmenetel érdekében, aztán függésből, végül félelemből. Mindent meg fogsz tenni a „cégért”. Sajnos ez így működik. Ezt tette Szájer is. És lehet, hogy kínok és keserv árán, de most pont ebből szabadulhat meg. (ha akar)

Mert van, azért ellentételezés is. Ebben a cégben ugyanis, senkit sem hagynak hátra, mindenkit etetnek, még ha már ki is esett a közvetlen kosárból. Szájer is egy éven belül kaphat valami háttérintézmény vezetést, vagy igazgatótanácsi tagságot valamely állami vállalatnál, esetleg pl. a Habsburg Otto Alapítvány kuratóriumi irányítását.

Ez a felépítés működik, és jól működik. Egészen addig, amíg a felső szintekről valakinek meg nem szólal a lelkiismerete, vagy mentálisan ki nem borul teljesen. Az előbbire kicsi az esély, az utóbbira szintén nincs példa. Hátha most…!

Jóska, választhatsz! Szabad ember vagy végre. Önazonos szabadság, vagy megkötözött kegyelemkenyér?

Egy ugyanazon a napon érkezett a két hír. A Varsóba látogató talpig református Orbán Viktor katolikus misén való részvétellel indította napját Lengyelországban, miközben Belgiumban drogos sex orgián kaptak rajta egy magyar Európa parlamenti képviselőt, aki az eseményt követően lemondott.

(egyetlen magyar képviselő mondott le mostanság és az az ős Fideszes Szájer József, a kör bezáródni látszik)

Nem lennék Orbán Viktor helyében. Kezd ugyanis elszemtelenedni a csapat. Amikor a legjobban kéne, hogy összezárjanak hátat hátnak vetve, böszmeséget böszmeségre halmoznak a másod - harmad vonalban lévő csapattagok.

Amikor van egy kellemetlen kimenetelű és várhatóan kellemetlen következményekkel járó amerikai választási eredmény. Amikor uniós szinten lengyel elvbarátainkkal szó szerint az éltben maradásért küzdünk. (5700 milliárd forint államkasszából való kiesése egyenértékű ezzel, ennyi felzárkóztatási forrástól esik el ugyanis az ország, és vele együtt az erre az összegre előzetesen bejelentkező NER cégek, ha sokáig vacakolunk még a belengetett vétónkkal). Amikor egyre karakteresebben alakul a Fidesszel szemben a közös ellenzéki lista. Szilárdunk a Demeterek nemzetségéből sikerrel uszítja magára a teljes nemzetközi közvéleményt vaskos zsidózásával, ami még itthon is védhetetlen és az eleddig megosztott hazai zsidóságot sikeresen egy közös ellenzéki platformra tereli. Ámde nemzetközileg nem csak neki, hanem a jelenlegi Magyar Kormánynak és személy szerint a kormányfőnek is borzasztó kínos és káros, amit tesz. (Ez van, ha túlfűtötté válik a csapat, ha ideológiailag kell egymásra licitálni, mert kevés a céges Volkswagen R Tuareg szolgálati kocsinak, Audi Q7 a cél, anélkül már állami szektorban lenézik az embert)  

De sebaj, mert még ezt is kivédhetné itthon a NER média, hangsúlyozva a hanyatló nyugat ópiumával szembeni jobboldali (ál)keresztény erkölcsi fölényt. A zsidózás mellé odanyomva egy kis LMBTQ ellenességet, mondván ezt akarják ránk erőltetni az átkos Brüsszelből, mi ez ellen harcolunk! Szilárd szavait félreértették, félre magyarázták, ő jó ember és jó katona. A illiberálfob, hagyományos, keresztény családmodellt tudatosan lerombolni akaró, iszlámbarát, migránssimogató, homosexualitást toleráló Brüsszel ármánya mindez.    

És erre jön Szájer! Óhh Szájer, te böszme!

Hogy tehetted ezt! Hogy nem bírtad ki, hogy kicsit otthon maradj. Miért nem kötöttél rá csomót, legalább most, legalább egy kis időre. Hát nem tudod, hogy a fehér por messziről meglátszik a szép barna szakállon?

Rendbe kell szedni a csapatot! Még most, még 22 előtt. Kiszórni, előre a várható „Borkaikat”, mert így baj lesz. Hiába jár misére a vezér, ha az alvezérek orgiáznak.

Példát kell statuálni, mert ez most már sok. Még a saját tábornak is sokk!

A Fidesz egyszemélyes arca Orbán Viktor. Az elmúlt 10-12 év az ő tévedhetetlenségére, személyes karizmájára, vitathatatlan politikai zsenialitására épül. Az alvezérek tévedhetnek, ronthatnak, hibázhatnak, de ő nem. Ez viszont, ha következmények nélkül marad, egyrészt elszemtelenedik a csapata belül (mondván bárki, bármit megúszhat) de ami nagyobb baj, nagyon csúnya árnyékot vet rá kívül.  

Szóval Viktor, ha reformátusként felnéztél a katolikus zsolozsmás könyvből, gyere haza és tegyél rendet a fiúk között, különben baj lesz! Különben még azt fogják mondani, hogy fejétől bűzlik a hal. A végén még kitalálják, hogy a kereszténységed csak álca. Pedig szerintem nem az. Ugye nem az?

Gyere haza, gyere haza és rakjál rendet, de gyorsan, légyszíves!

Olyan esemény történt ma, ami ebben a formában példa nélküli; két uniós tagállam is megvétózta az Európai Uniói 7 éves költségvetését. Magyarország és Lengyelország élt azon szuverén jogával, hogy ne fogadja el ezt az elkövetkezendő időszakot kontinentálisan meghatározó büdzsé tervezetet benne a pandémia után várható gazdasági kilábalást elősegítő gazdaságösztönzéssel.

Erre bármelyik államnak joga van. Ha úgy érzi valaki, hogy előnytelen gazdasági környezetbe kerül, ha annál a bizonyos közös kalapnál méltatlanul hátrább sorolják, ha nem kapja meg azokat a korábban már megszokott uniós támogatásokat, amelyek hiánya érzékenyen érintené az adott ország költségvetését, nyilvánvaló módon köteles hallatni a hangját. A vétó, mint lehetőség nem szokott ugyan előkerülni az eszköztárból, hiszen ez idáig már előtte a diplomácia eszközeit felvonultatva mindig sikerült időben kompromisszumokat kötni. Most igen.

Mert most teljesen más a helyzet. A magyar és lengyel vétónak ugyanis gyakorlatilag köze nincs e két országot esetlegesen előnytelenül érő forráselosztáshoz. Még csak a látszatra sem adva a magyar és lengyel kormány gyakorlatilag zsarolja az EU-t. Mi nem a számok miatt vétózunk, hanem mert ez az egyetlen eszközünk maradt, amivel visszalőhetünk a rendszabályozásunkra tett kísérlet irányába. Az EU-nak és az azt vezető Németországnak ugyanis elege van belőlünk. Unják az önállóságunkat, unják a nyugatról nézve egyre halványuló demokratikus berendezkedésünket. Unják a különutasságunkat, az egyre jobban terebélyesedő korrupciót és azt, hogy politikai vagy gazdasági helyzetünkhöz képest sokkalta hangosabb önálló hangot ütünk meg az EU-n belül, mint amekkorák vagyunk valójában. Az uniós támogatások jogállami kritériumokhoz való kötése gyakorlatilag ezt jelenti. Mindaddig, amíg nem világos, hogy ki és mi alapján véthet a jogállami kritériumok be, vagy be nem tartása ellen a magyar és lengyel kormány félelme jogos, hogy gyakorlatilag zsarolva leszünk az uniós kifizetésekkel,(vagy ki nem fizetésekkel) ezt megelőzendő tehát inkább mi zsarolunk.

Nyílván a magyar kormány el fog menni a falig, de esélytelen. Most még a politikai vétónál tartunk, ami ijesztgetésnek jó, de másra nem. Bizonyos értelemben a veszteni valónk kevés, mert a nemzetközi reputációnk így is annyira alacsony, hogy ha most emiatt meg is haragszik ránk a többi európai ország közvéleménye az nem oszt nem szoroz. Pénzügyi szempontból, ha az uniós kifizetések jogállami kritériumokhoz kötöttsége mellett kerül elfogadásra az uniós költségvetés Magyarország állandó harcokra és csökkentett kifizetésekre számíthat, hacsak nem áll be a sorba és az Orbán kormány nem fúj teljes ideológiai pálfordulást és változtat eddigi retorikáján (ez utóbbi egyenlő lenne a politikai halállal).

Azonban egy el nem fogadott 7 éves uniós költségvetés esetén nem jönnek az országba az uniós támogatások, források, amelyek döntően a vidéki Magyarországot sújtanák, elsősorban a mezőgazdaságot és az uniós felzárkóztatási pályázatokon idáig kaszáló kistelepüléseket. Ez utóbbiak abszolút a Fidesz hátországa. Egy darabig el lehetne adni még jobban a „Vesszen Brüsszel” paradigmát, de ha a hazai ellenzék megérzi a vérszagot, hogy minden egyes forint elmaradt földalapú támogatásért a jelenlegi kormány felel az nagyon nehéz helyzetbe hozza a Fideszt, arról nem is beszélve, hogy a saját NER hátországuk is pontosan ezekből az uniós támogatásokból él.

És van még egy érv, ami miatt komolytalan a magyar kormány vétója. Ez pedig a német érdekérvényesítés egy bevett eszköze. A mindenkori német kormány és német nagytöke mindig kéz a kézben jár. Kaptunk már néha figyelmeztetést ezen az úton. Egy kis időre leállított Audi, Mercedes vagy Bosch gyár súlyos százalékokban mérhető módón vetheti vissza a magyar GDP-t. Ha térdre akarnak kényszeríteni, megteszik.   

Súlyos pofon elé néz a magyar kormány. Vétózhat, de mindenképp veszít. A baj, hogy az ország látja a kárát.

Ideje észre térni, idáig sok mindent elnéztek nekünk, úgy tűnik ez most megszűnt.

Hátraarc! A jelszó; „nyergelj, fordulj”!

Lehet páran meghökkennek, hiszen politikai értelemben a címben megnevezett két ember tűz és víz. (Mi ezt Magyarországon tudjuk, hogy az USA-ban is tudják –e, hogy ki az a Gyurcsány Ferenc, nos ez valószínűleg jobb ha megmarad a költői kérdések szintjén). Trump és Gyurcsány, kijelenthetjük, politikai értelemben nem éppen elvbarátok. 

Mégis, személyiségüket tekintve van bennük, ami nagyon is közös. Ebből következőleg politikai szerepvállalásuk is elképzelhető, hogy idővel hasonlót fog mutatni.

Kezdjük azzal, hogy mindketten önimádók, végletekig egoisták, exibicionisták, némi nárcisztikus beütéssel, és mindez hihetetlen önbizalom kifejeződéssel párosul. A politikában, vezetői szinten erre bizonyos mértékben szükség is van. Ha mindezeket a tulajdonságokat sikerül kordában tartani, legtöbbször karizmatikus vezetőről szoktunk beszélni. És túl mindenféle szimpátián vagy épp ellenkezőleg utálaton el kell ismerni, hogy ők mindketten karizmatikus vezetők. Tudnak mozgósítani, tudnak motiválni, lehengerlő módon, a legnagyobb blődségeket is tálalni tudják a választóiknak teljességgel ártatlan arccal, mint pl, hogy a KOVID megbetegedés ellen hatásos, ha fertőtlenítő szert iszik a derék amerikai választópolgár, de Ferencünk különböző lárifárizásai is emlékezetesek.  Komolyra fordítva, talán van, aki még emlékszik az ezidáig utolsó miniszterelnöki vitára Ferenc kontra Viktor, ahol kis túlzással, de Feri szárnyalt.      

A „lárifári”, a populista szólamok azonban láthatóan egy idő után már kevésnek bizonyulnak. A felszín alatt, ha nincs elég politikai talentum, hozzáértés, megfelelő intelligencia, annak láthatóan minden esetben bukás a következménye. Feri és Donald (ha még nem is ismerte el), de ugyanúgy járt.  Megbukott. De ha azt hinnénk, hogy ezzel vége, óriásit tévednénk. Fogunk mi még hallani 2021. januárja után is Donald Trumpról, mint ahogy Ferenc is képtelen volt eltűnni az utóbbi egy évtized magyar politikai posványából, Nekik!! ott kell lenniük!  Mert az önimádat, az exibicionizmus, nem fogja engedni, hogy visszavonuljanak. És, ahogyan Ferinek sikerült immáron 10 évig sikeresen megakadályozni, hogy egységes ellenzéki fellépés jöjjön létre az aktuális Orbán kormánnyal szemben azáltal, hogy képtelen volt a politikai értelemben  elerrodálódótt  személyét háttérbe vonultatni, nagy eséllyel fogja mély válságba taszítani a Republikánus Pártot és a konzervatív Amerikát Donald az óceán túlsó partján.  Mert hozott 70 millió szavazót a republikánusoknak (annyit, amennyit előtte még soha semelyik jelöltnek sem sikerült), de láthatóan ez is kevés, mert nyerni nem lehet vele. Lecseréljék? Kire cseréljék le? Egyáltalán hajlandó lesz félre állni?

Ferenc esetében a részleges megoldás házon belülről jött Dobrev Klára asszony személyében. Egyáltalán nem csodálkoznék azon, ha hasonló „megoldás” következne Amerikában is és az USA leendő elnökjelöltjei között találkoznánk még a Trump névvel, ha nem is Donalddal, de mondjuk Ivánkával.   

Van rá egy Budweiserem vagy egy kupica kötcsei fütyülős barackom..  

Dilemma

Katolikus keresztény vagyok, vagy meggyőződéses Fidesz szavazó?

Nagyon röviden így foglalható össze az a kérdés, ami sok hívő magyar katolikus keresztény fejében megfordulhat a napokban Ferenc pápa erdélyi látogatásával kapcsolatban. Hiszen Őszentsége a pápa a Római Katolikus Egyház feje, hitbeli -tanítási kérdésekben tévedhetetlen. Személyében pedig nem kevesebbet, mint Jézus Krisztus földi helytartóját tisztelhetjük. És Krisztus földi helytartója teljesen mást hirdet a Szentírásra támaszkodva, számos kifejezetten át és túlpolitizált aktuális kérdésben,- lásd migráció és hasonlóak, - mint a magát a keresztyénség védő pajzsaként feltüntető jelenlegi keresztyén-konzervatív magyar kormány. Érezhető az ambivalencia, hiszen kétségtelen, hogy nincs „keresztényebb keresztény” a pápánál, mégis valaki tanítani akarja őt kereszténységből. „A tanítvány soha nem lehet nagyobb a mesterénél” Orbán Viktor soha nem lehet nagyobb-buzgóbb, hithűbb, elhivatottabb… keresztény Ferenc pápánál. Ő egy derék jogász ember, református, templomba járó keresztyén, de alig hiszem, hogy teológiai megalapozottsága, bibliaismerete vetekedhetne a Szentatyáéval. Mégis ő akarja megvédeni a keresztyénséget, miközben, köszöni szépen a keresztyénség ezt nem kéri.

 Az igazi keresztyénség nem állhat sohasem más talajon, mint a Szentírás talaján, amiben Jézus újra és újra a szeretetről, az elfogadásról és befogadásról, a bűnbocsánatról és a békesség hirdetéséről beszél és tesz is róla bizonyságot. Aki erőszakkal akarja megvédeni a keresztyénséget és szögesdrótokkal az elfelejtkezik Jézus legelemibb tanításainak egyikéről, hogy „ha arcul ütnek jobb felől tartsd oda  másik arcodat is” Az elnyomott, kommunizmus igáját nyögő magyar keresztyén egyházak sokkal jobb állapotban voltak, sokkal többen vallották magukat keresztyénnek és tettek is az egyházukért, mint ma, amikor állami pályázatok sokaságából csillivilli módon újítjuk fel a sokszor sajnos üres templomainkat. A keresztyénség mindig akkor volt erős, amikor ütötték, legerősebb a római üldöztetés idején. Aki meg akarja védeni  külső hatásoktól,csak pont a lényegét nem érti meg.

Nem a keresztyénséget kell megvédeni, hanem a keresztyénségem fog megvédeni engem. A kudarcaimtól, az elkeseredéseimtől a reménytelenségtől, a magánytól…

A jelenlegi magyar kormánynak két javaslatom van; Vagy tanulmányozzák Luthernek a kettős kormányzásról való értekezését, ahol a nagy reformátor nagyon világosan leírja, hogyan kell szétválasztani és milyen módon kell irányítania az egyházi és milyen módon a világi hatalomnak, vagy vallják be, hogy ez a kormány csak szólamában, de semmi másban nem keresztény, mert sokszor egyáltalán nem azon értékek mentén cselekszik, amiről a Biblia beszél.  

Innentől pedig ez egy óriási dilemma. Mi határozza meg jobban az identitásomat; az, hogy Jézus Krisztus és Ferenc pápa tanítását követem vagy Orbán Viktorét? Orbán Viktor, családtámogatást eszközöl, nagycsaládosokat támogat, kormányzása mellett lassan kimondhatjuk; szárnyal a magyar gazdaság, sorozatosan 4 % feletti GDP-vel, javuló adatokkal, emelkedő bérekkel, nemzetpolitikával az elcsatolt magyarság visszafogadásával, de mindezt gyűlölködve, állandóan létező vagy éppen kreált ellenfelet keresve(migráns, Brüsszel, Soros…). Jézus és Ferenc pápa pedig két dolgot hirdet különösen is erősen; szeretetet és békét!

Lehet választani…