Isten veled Jobbik, ennyi volt…

Nagy eséllyel rövid időn belül a magyar radikális jobboldal hajdan volt zászlóshajója, a politikai viharok, zátonyok és a katasztrofális kormányos, kapitány és matróz teljesítménynek köszönhetően örökre hullámsírba merül.    

Forrás:Jakab Péter, Facebook.

Láttunk már ilyet. A hajdan volt MDNP, MIÉP, FKGP vagy éppen MDF vagy SZDSZ sorsa előrevetíti azt, hogy Magyarországon pártok jönnek és mennek. A politikai fluktuáció nagyságrendekkel gyorsabb, mint a több évszázados történelmi demokráciákban.

A Jobbik várható eltűnése nem most kezdődött. Lelkes, tehetséges, munkás ELTE BTK történelem szakos hallgatokként és más, egyetemi HÖK vezetőkként kezdték, és most elkényelmesedett, elhízott, csak saját egzisztenciájukat építő és féltő apukák csapataként fejezik be, tisztelet a kivételnek.   

Esetükben ezúttal igaza van a jelenleg regnáló miniszterelnöknek, amikor e szavakkal illette őket már évekkel ezelőtt; „Önök eladták a pártjuk lelkét”. Igen, ez történt. Bizonyára volt rengeteg szervezeti, financiális hiba, tudjuk, hogy az előző választásokkor a Fidesz hatalmas taktikai döntést hozott azzal, hogy az akkor 10 % elérésére kötelezett MSZP-PM gyalulása és a rendszerváltás után 30 évvel történő eltüntetése helyett inkább a Jobbikot és annak akkori vezérét kezdte el ütni. Ebben az országban ember olyan negatív kampányt még nem kapott, mint akkor Vona Gábor. Be is dobta a törölközőt. Érthető és mégsem érthető, mert ott és akkor oszlásnak indult a hulla. Torockaiék hajszál híján történt hatalomátvétele nagy eséllyel betett volna egy 2022-es összellenzéki összefogásnak, de maga a Jobbik minden bizonnyal jobb állapotban lenne. Jött helyette Jakab, ellenben távozott a lélek. A végeredményt látjuk, április 4-e választ adott mindenre.

A jelenben pedig hiába választották újra Jakabot, egy harmadára zsugorodott pártszervezet, egy töredék frakció, tele ismeretlen emberekkel és a jóval kisebb működési költségkeret nyomán óhatatlan lesznek / vannak szép számmal elégedetlen, mérges, csalódott emberek a pártban. Nem mellesleg a Fidesz ahol csak tudja naftával locsolja ezt az elégedetlenségi tüzet, egyben futtatja fel udvari ellenzékét a Mi Hazánk személyében.  Egy ilyen helyzetben a bűnbak keresés, a veszekedés, az egymásra mutogatás elkerülhetetlen. Olyan lejtmenetbe került a párt, ahonnan már nem lehet megállítani a szekeret. Jön majd az EU-s választásokon a 1,2 %-os eredmény és a maradék pártvagyon magáncélokra történő kicsatornázása, majd az elkerülhetetlen vég.

Hogy mi vezetett ide? Az elhízás, elkényelmesedés, elk*rvulás.

A választus után egy hónappal két korábbi jobbikos vezető beszélgetett a fülem hallatára, a következőképpen;

 - Mi lesz most velünk? Átmegy mindenki a Mi Hazánkhoz?        

- Ne viccelj, azok nem vesznek át senkit, megmondták. Különben is a Fidesz fogja őket, úgy tudom több ponton is. Valami megélhetés után kell néznünk.

- Én a választóinkról beszéltem!

- Ja, a választókról? Azt nem tudom…

Ez szó szerint így hangzott el… Van még kérdés?