380 az Euró, „térdre, imára”

Történelmi mélyponton a magyar fizetőeszköz a nemzetközi devizakereskedésben. Ilyen mértékű mélyrepülést nyílván más nem tud előidézni, mint a teljes, totális bizonytalanság a piacokon. Igen, háború van, amit mindenkinek meg kell fizetni. Látjuk, tudjuk, de a háború gazdasági hatásai mindig az egyedül maradt kicsiket érik el elsőként. Szomszédos ország vagyunk, kis ország vagyunk és ezek szerint a nemzetközi tőke számára, - ami épp most számolja fel teljes egészében a totális orosz üzleti kapcsolatait, - megbízhatatlan ország is vagyunk. Ide jutottunk.

Ide jutottunk 10 évnyi különutasságunk, kihúzásunk, keleti barátkozásunk után. Kicsit hasonló a helyzet, mint az első Kovid hullám idején, amikor a vendéglátásban, a termelésben, a versenyszféra számos ágazatában rengetegen elveszítették az állásukat. Előtte messze jobban kerestek, mint a közszféra derék dolgozói, de még az utóbbiaknak megmaradt az állása az előbbiek a korábbi jobb jövedelmeik után elveszítették azt. Mi is feszítettük a húrt, fickándoztunk az önálló fizetőeszközünkkel, és most mikor baj van, mert nagy baj van, most döbbenünk rá, hogy milyen jó is lenne a messze nem olyan önálló mozgásteret adó, de nagyon is stabil és biztonságos közös európai fizetőeszköz.

https://www.facebook.com/Rokaffy-Farkas-100597455351741 

Most jövünk rá, hogy jobb lett volna barátokat gyűjteni magunknak az Európai Néppártban, magában au Unióban, az ENSZ-ben, és nem folyamatosan magas lóról osztani az észt és a „magyarok büszkeségéről” papolni. Mert legyünk önkritikusak, nem a magyarok büszkesége fogja megállítani az orosz tankokat az Ukrán határon, ha úgy találja kedvük, hogy tovább jönnek, hanem a NATO, amivel még most is kekeckedünk, amikor nem engedjük át a fegyverszállítmányokat.   

Ennyit ér a nagyképű, elbizakodottságunk és különutasságunk. Ismerős üzenetem van a reménység szerint már csak egy hónapig miniszterelnökünknek; „TÉRDRE, IMÁRA!” Talán az megment minket, mert a nagyképű arroganciánk most már életveszélyes!