4 : 0 és 400

Kezdjük azzal, hogy gratulálunk a csapatnak. Hosszú idő után van erre őszinte szívből jövő módon lehetőségünk. „90 éve a legnagyobb vereség” ilyen és hasonló címekkel jelentek meg a mérkőzés másnapján az angol lapok, tehát elismerik vereségük nagyságát, mi pedig fürdőzünk a győzelmünk dicsőségében. A fiúk küzdöttek és jól küzdöttek és nyertek. Gratulálunk!

Győzelmük hasznos és fontos győzelem. Gyógyító győzelem. Elfedő győzelem. Elfedi a lassan bekövetkező üzemanyag ellátási válságot, a 800 forint felé menetelő kenyeret, az autó értékesítés totális megtorpanását, az építőipar masszív belassulását, (amint az várható volt) a lakosságra hárított extraprofit adókat... Elfedi a pillanatok alatt elszálló inflációt és a 400 forint fölé kúszó eurót.

Ez utóbbi a legfontosabb és legfájdalmasabb. Mert hiába mondjuk el, hogy nekünk milyen jó a magas euró mert így extra bevételhez jutnak az exportáló cégeink. Igen a cégek lehet, de a lakosság, kőkeményen megfizeti a magas euró árat, mert szinte mindent külföldről hozunk. Évek óta dolgozhatnánk a magyar eurón, de nekünk nem kellett, mert odalenne a fene nagy függetlenségünk. Horvátország épp most lesz az eurózóna tagja, a szlovákok már ott vannak, mi  nem,  mert így boldogan szörfözhettünk a saját valuta adta játékaink hullámain, csak éppen iszonyat sebezhetővé váltunk, amint látszik.

Kétségtelen, mindenhol drágaság van, mindenhol elindult az infláció felfelé a világban, csak az általános dráguláshoz mi még hozzávesszük azt a 30 % - os plusz különbözetet, hogy már nem 300, hanem 400 forint egy euró.

Örüljünk a választások előtti adó visszatérítésnek, örüljünk az ajándék krumplinak, az extra nyugdíjnak, CSAK KÖZBEN A FIZETÉSÜNK ÉS A NYUGDÍJUNK EGY HARMADA ELTÜNT! SEMMIVÉ LETT! Amit februárban kaptunk, júniusra duplán visszaszedték a teljes magyar lakosságtól. Átverték a népet, de nagyon, ki tudja hányadszor, de nem utoljára…

És természetesen ezt rá lehet fogni a külső piacokra, a járványra, az ukrán háborúra, de leginkább a jelenlegi kormány gazdaságpolitikájára és penetráns teljesítményére, hogy nem tett meg mindent, mint pl. Szlovákia, hogy már lehetne rég magyar euró!

A magyar focisták dicséretet érdemelnek, a magyar kormány pedig, hatalmas nagy figyelmeztetést.  Szórakoztunk, kockáztattunk, zsonglőrködtünk az önálló forinttal, a biztonságra pedig fittyet hánytunk. Kockáztatásuk árát pedig mi, a magyar lakosság fizetjük meg. Ha holnap véget érne végre az ukrajnai háború, akkor is évekre lenne szükség, hogy kikerüljünk mindebből, mert afelől senkinek se legyen kétsége, most még csak befelé megyünk a válságba, ez még sajnos csak a kezdet.

Focisták; igazgató dicséret.

Kormány; hatalmas nagy rovó.