A 4 millió oltás után, így sírtok ti

Jó nekünk ez a járvány

 

Jó nekünk ez a járvány

Jó nekünk ez a járvány, mert nyugodt, kiszámítható, megvéd a külvilágtól, a másik embertől, a kíváncsi tekintetektől, végre magunk lehetünk, nyugodtan magunkban. Jó nekünk ez a járvány, mert senkinek sem kell elmagyaráznunk, hogy miért vagyunk egyedül, miért nem érdekel a másik baja, miért vagyunk érzéketlenek, (mert azok vagyunk alapból). Jó nekünk ez a járvány, mert felmentést ad a társas kapcsolatok alól, a sikertelenség alól, a hajsza alól. Home Office-ban, fél gőzzel, fél teljesítménnyel elbújhatunk a monitoraink mögé. Törtetés, verseny, a kapitalizmus farkastörvényei nélkül, pusztán a létfenntartás szintjén élhetünk, azért, hogy éljünk. Igen, ott van benne a félelem, ott van benne a gyász, de az amúgy is ott van, csak máskor nem tesszük ki így az ablakba. Különben is, az mindig mást érint, szigorúan mást, minket személy szerint sohasem. Jó nekünk ez a járvány, higgyétek el!  Mert rá tudunk fogni mindent. Gazdasági visszaesést, sikertelen életet, depressziót, dupla poharat… Minden megmagyarázható azzal, hogy; de hát járvány van. A maszk mindent befed, elfedez, betakar. Nekünk pedig bőséggel van takargatnivalónk.   

Közben megjött a tavasz. Nyitnak a teraszok, nyílnak a szerelmek, nyílnak a virágok, nyílnak a combok. A fiatalság éled, a hormonok dúlnak, új életek indulnak el, akik majd már újra a versenybe, a „többe” születnek bele. Nyílik az olló is. Szegények, sajnálom őket. A Hargitára kell majd zarándokolniuk pásztornak, vagy a fancy sportcsukájukban végig izzadniuk az EL Camino-t, hogy megtapasztalhassák azt, amit mi most megkaptunk ingyen.

Azt mondjátok, biztos Stockholm szindrómám van a COVID irányába, vagy „börtön függő” lettem. Nem tudom már elképzelni az életem a járvány alkotta rácsok nélkül, és félek újra visszamenni a valóságba, a szabad életbe. Meglehet így van. De ezzel nem vagyok egyedül. Mind félünk, mert a hangos eufóriánkban, szívünk mélyén tudjuk, idáig voltunk szabadok és igazság szerint most megyünk vissza a rácsaink mögé, amit magunk hegesztünk magunknak, és aminek minden eresztékébe ez van belekalapálva, szabad, normális élet. Nem az. 

Tanulnunk kell ebből az időből, kegyelmi pillanat volt. Emberséget, csendet, békét, Isten érintését.

Ingyenes stockfotó ajtó, álló kép, bandita témában

 

https://www.facebook.com/Rokaffy-Farkas-100597455351741